A Krugeren kívül még számtalan nemzeti park és privát rezervátum létezik Dél-Afrikában. A privát parkok általában kisebbek és drágábbak a nagy nemzeti parkoknál, cserébe exkluzívabb szolgáltatást is nyújtanak, úgymint náluk tutira lehet oroszlánt látni, mert a fehér embert általában csak az érdekli. Néhány Krugerrel szomszédos park azonban ennél már okosabb, és összefognak a nagy testvérrel, szabad vándorlást engedélyezve az állatoknak, amivel mindenki jól jár.
Ez azért is fontos, mert a Krugerre már egy ideje ki lehet tenni a megtelt táblát. A háborítatlanságnak hála minden állat úgy él ott, ahogy 200 éve egész Afrikában élhetett, de a terület még így is kicsi az egész kontinenshez képest, a természet egyensúlya pedig nagyon törékeny. Egy példa: ha túl sok az elefánt, pont azokat a fákat kezdik kidöntögetni, amelyen egy keselyűfaj fészkel előszeretettel, így ha nincs fa, nincs fészek és nincs kiskeselyű sem. Másik példa: leopárdból sem fér el túl sok, mert magányos vadász lévén mindegyiknek saját területe van, ami 80 km² is lehet , és ha arra igényt tart egy másik kolléga, akkor annak harc lesz a vége, ami az utolsó csepp vérig tart. A Kruger pedig nem növelhető tovább, sőt pár éve éppen a csökkentése volt tervben, ami egyelőre úgy tűnik, nem fog megvalósulni.
A privát rezervátumok közül az egyik legérdekesebb a Moholoholo Rehab Centre. Ahogy a neve is elárulja, ez egy rehabilitációs központ állatok számára, persze nyilván nem a piáról kell lejönniük, hanem jóval banálisabb okok állnak a háttérben. Többnyire csapdába esett állatokat próbálnak meg újra vadonképessé tenni, de vannak közlekedési és egyéb balesetesek is. Volt pl. egy sólyom, ami vadászat közben százhússzal beleakadt egy távvezetékbe, és azóta egy szárnnyal él, kint nyilvánvalóan már elpusztult volna. Fogságban nevelkedettek is laknak bent páran, mert hihetetlen, de még mindig vannak olyanok, akik szerint milyen aranyos a kis oroszlán, aztán ha megnő akkor meg nézelődés van. A közös nevező tehát általában az ember, de érdekes módon vannak szüleik által fel nem neveltek is.
A közhiedelemmel ellentétben a vadon élőek között nem az oroszlán a legveszedelmesebb, nem is a leopárd, hanem a víziló. A nagymacskák normális esetben kerülik az ember társaságát, ha mégis emberhúsra fanyalodnak, annak általában oka van. A víziló viszont alattomos, nehéz észrevenni, parkokon kívül is előfordul és az emberek nem félnek tőle, pedig valójában nagyon is agresszív, és 2-3 tonnájához képest rövidtávon gyorsabb az embernél. A fogairól meg inkább ne is beszéljünk. A bőre viszont kiváló, a vízilóbőrkorbács állítólag az egyik legjobb a műfajban, néhány afrikai rendőrségnél még ma is rendszeresítve van a tüntetők nem kis bánatára. A veszélyességi lista második helyezettje amúgy a krokodil, a vízpartokon tehát nem árt óvatosnak lenni. Aki még nem látta a Battle at Kruger amatőr videót, feltétlenül nézze meg, természetfilmekben is ritkán látható jelenetet sikerült elkapniuk.
Végül meg kell megemlékezni az impaláról és a kuduról is, mint két fontos állatról. Az impala kb. a Kruger üzemanyaga, ami húst eszik ott, az általában impalát eszik, mert rengeteg van belőlük. Kicsit hasonlít az őzre, amennyiben aranyos és paranoid. A paranoiájukat viszont kiválóan ki lehet használni, mert akár oroszlán közeledtét is jelentheti. A kudu pedig simán mitológiai állat, regék és mondák illusztrációjához változtatás nélkül felhasználható. Akkora mint egy ló, méltóságteljes fejjel, szép sörénnyel és sokszorosan csavart szarvval. A húsa is finom és még exportra is jut belőle.
