Egy érdekes és fölöttébb látványos geológiai jelenségről lesz szó az alábbiakban, amely nem mellesleg Manaus egyik legnagyobb attrakciója is. A dzsungeltúra kapcsán volt már róla szó, hogy nem mindegy, Manausból melyik irányba indul el az ember, röviden most arról is szó lesz, hogy miért. Az Amazonas hatalmas, európányi vízgyűjtőterületéről több, mint 1100 folyó vizét gyűjti össze, két nagyobb ág pedig történetesen pont Manausnál torkollik egymásba. Persze úgy is lehet fogalmazni, hogy nem véletlenül e két nagy ág találkozásánál alapították Manaust, kiváló közlekedési csomópont ugyanis, hiszen Amazóniában a legfőbb közlekedési útvanalat még ma is a folyók jelentik.
A déli ág maga az Amazonas, más néven Rio Solimões, az Amazonast ugyanis a legtöbb geológus csak az Ucayali és Marañón folyók találkozásától nevezi Amazonasnak, bár ezzel kapcsolatban vannak viták. Ahogy Amazonas eredete sem annyira egyértelmű, annyi biztos, hogy ez nem egyszerű feladat, még műholdkép alapján sem. Sok itt a folyó, hát még a szúnyog. Az északi ág pedig a Rio Negro, enyhe 2250 km-es hosszával. A két nagy ág pedig gyökeresen eltérő geológiai, hidrológiai, ökológiai, stb. tulajdonságokkal rendelkezik, maga a dzsungel is más északon, mint délen. Délen egyébként több a szúnyog, többek között ezért is mentem én az északi részre túrázni.
A név kötelez, a Rio Negrot nem véletlenül hívják Rio Negronak, a színe ugyanis tényleg fekete. Nem kőolajra kell természetesen gondolni, inkább fekete teához lehetne hasonlítani. Vize lassan hömpölyög, hőmérséklete kellemes 28 fok, hajóvonták találkozása tilos. Ezzel szemben a Rio Solimões színe sárgásbarna (lásd még szőke Tisza), a megfelelő hasonlat ide a tejeskávé lenne. Folyása is gyorsabb és a vize is hűvösebb. Mivel a két ág még ránézésre is ennyire különbözik egymástól, vízhozamuk pedig egyenként is kb. 4-5-szöröse a Dunának (a Fekete-tengernél természetesen), ezért a manausi torkolatnál több km-en át szabad szemmel is jól láthatóan hömpölyögnek tovább egymás mellett, immáron egy mederben, míg végül keverednek.
Ez a jelenség elvileg a partról is jól látható, de nem árt hozzá sasszem vagy egy távcső, mert a folyó itt már több km széles. Sokkal nagyobb élmény közel menni hozzá csónakkal, egészen a vonalig, megdöbbentő, mennyire éles a határ. Balra sárgásbarna, jobbra fekete. Jé, az egyik hidegebb! Mivel a város egyik legnagyobb attrakciójáról van szó, boldog boldogtalan beszállt már a bizniszbe, sőt az Amazonason a hajóforgalom is akkora már, hogy külön úszó benzinkutak is működnek a folyón. Ahogy az minden valamirevaló autópályán szokás. Csodálatos ez az Amazonas.
