Nagyon elszoktam már attól, hogy puskaantennával szerezzem meg a napi betevőt, wifire gondolok itt elsősorban, régen volt már, amikor Berlinben minden egyes packetért közelharcot kellett vívni. Philipsnek hívták a hálózatot, emlékszem. A vidéki Dél-Afrikában ez megint előkerült, ha volt is internet, nem sok köszönet volt benne. Leginkább a Csiga típusú DSL csomag népszerű errefelé és ha nagyritkán wifi is kapcsolódott hozzá, az rendszeresen 30% körüli packet loss-t produkált. Laikusok számára ez annyit jelent, hogy a levelek szigorúan csak elolvasása (írás szóba sem jöhet, csakis offline) Gmailen, ami mögött pedig köztudottan nem ócskavas áll, bruttó fél óra. Ha egyáltalán. És mindezt finom 40-50 rand/óráért.
De mindez nem szegheti kedvét hőseinknek, akik személyünkben töretlenül menetelnek előre a fekete-fehér úton. A Tsitsikamma Nemzeti Park (ejtsd cici kamma) a következő megálló, Plettenberg Bay mellett, ahol a Birds of Eden madárparkban néztük meg, kik laknak ott és jó-e nekik. A terület zárt, de szó szerint hatalmas, 3-4 óra alatt sikerült csak hellyel-közzel bejárni, tehát nem mondható állatkínzásnak a dolog, bőven jut hely minden madárnak. A madárfixált olasz vadászok természetesen csak előzetes motozás után tehetik be a lábukat. A két lábon járó madárhatározó kollégák biztosan tudják, mi micsoda, de szöveg helyett beszéljenek inkább a fotók. Ha pedig egyszer majd a sávszélesség is meglesz hozzá, felrakom a többit is Facebookra.
