Miért építene bárki is katedrálist a föld alatt, ráadásul sóból? Nagyon egyszerű, mert van rá igény. És főleg, mert van miből. Ez esetben utóbbi kivételesen nem az aranyat jelenti, hanem egy másik természetes ásványkincset, a kősót. Zipaquirá egy egyszerű kisváros Bogotától 50 km-re északra és abban a szerencsés helyzetben van, hogy egy kősóban különösen gazdag helyen fekszik. Valójában a város is ennek köszönhette születését, hiszen annak idején valószínűleg éppen azért telepedtek le itt az indiánok, mert sót találtak. De akár fordítva is lehetett, végül is mindegy, az viszont tény, hogy Kolumbia legrégebbi emberi maradványait találták meg itt a régészek.
Sóbányászat tehát ősidők óta létezett a környéken, még jóval a spanyolok megérkezte előtt, idővel viszont egyre nagyobb méreteket öltött. Szerencsére a só nem volt annyira kelendő, mint az ezüst, így a bánya most is üzemel. Ahol pedig aktív bányászat van, egy idő után egészen biztosan megjelenik valamilyen földöntúli erőnek a tiszteletére épített alkalmatosság, az ilyenkor elkerülhetetlen bányaszerencsétlenségek miatt. Nem volt ez másképpen Zipaquirában sem, a spanyolok és a katolizáció eljövetelével ez az alkalmatosság egy szentély lett, amit aztán később az a merész ötlet követett, hogy építsünk egy komplett katedrálist.
Ez egyáltalán nem volt olyan régen, mint azt az ember gondolná, 1950-ben kezdődtek csak meg a munkálatok és négy évvel később már fel is szentelték. Mivel azonban mégis csak egy működő bányáról van szó, túl közel az aktív munkákhoz, bizonsági okokból 1992-ben bezárták, azóta nem látogatható. Ezzel egyidejűleg azonban elkezdek farigcsálni egy másikat, 60 méterrel az eredeti alatt, ami méreteiben is jóval nagyobb, mint az eredeti: egy 120 méter hosszú, 8500 m2-es háromhajós föld alatti faragványt sikerült összehozniuk a munkásembereknek. Ma ez a katedrális látogatható és valóban igazán impozáns látványt nyújt.
Belülről valójában ugyanúgy néz ki, mint egy teljesen átlagos templom, azonban a durván faragott falak minden egyes pillanatban emlékeztetnek arra, hogy itt valami egészen különleges helyen vagyunk. A fényekkel és márványszobrokkal pedig sikerült a díszítést is a helyhez méltóan megoldani. A katedrális természetesen nem csak egy építészeti remekmű, hiszen ténylegesen is katedrálisként funkcionál és eme minőségében több, mint 3000 ember befogadására alkalmas. Emberből pedig van bőven, a zipaquirái sókatedrális az évek folyamán Kolumbia leglátogatottabb attrakciójává nőtte ki magát. Olyannyira, hogy ez már-már kellemetlen, percenként jönnek-mennek a csoportok, külön keresni kell a pillanatot, amikor nyugi van és lehet fényképezni vagy ámélkodni.
