Fokváros nem volt mindig ilyen felkapott hely, mint ma. A Jóreménység fokának 1487-es felfedezését követően több mint 150 évnek kellett eltelnie, hogy valakinek eszébe jusson, ez tulajdonképpen nem olyan rossz hely. Ez is csak a véletlenen múlott, egy holland hajónak éppen a (mai) város előtti öbölben sikerült a feltehetően síkrészeg tengerészeknek köszönhetően hajótörést szenvednie, és a legénység túlélő és kijózanodott tagjainak nem volt más választásuk, mint itt maradni, és valahogy kihúzni addig, amíg értük nem jön egy másik hajó. Olyan nagyon rossz azért valószínűleg nem lehetett nekik, mert a beszámolóik alapján a holland Kelet-Indiai Társaság úgy döntött, hogy mégis érdemes lehet felhúzni itt egy bázist, ha már úgy is akkora a hajóforgalom.
Igazuk lett amúgy, mert Fokváros a világ egyik legszebb fekvésű városa, és ez tényleg nem üres duma. Irigylésre méltó helyen fekszik, egy védett öböl és egy ezer méteres hegy között, amely ahogy mondani szokás, párját ritkítja a világon. Mindehhez jön még egy kellemes óceáni klíma és pár százezer laza black brada (Do you have money my friend?), kell ennél több? Méltán nevezik az itteniek Anyavárosnak, azon kívül, hogy tényleg ez volt az első európaiak által gründolt település Dél-Afrikában, nagyon befogadó és marasztaló hely, nem ok nélkül maradnak itt sokan tovább a tervezettnél.
Ez a bizonyos hegy a Table Mountain, és ugyanúgy kötelező program az idelátogató európai munkanélkülieknek, mint a Pesten a Gellért-hegy a japán turistáknak. Magyarul Tábla-hegy néven ismert, kicsit félrefordítva, merthogy a table szó ebben az esetben inkább asztalt jelent, elég csak egy pillantást vetni rá, a megfelelő távolságból természetesen. Fel lehet menni gyalog is és kötélpályás felvonóval is, látványban mindenképpen ez utóbbi nyújtja a többet. Felérve először csak röhögtem a világ 7 új természeti csodája közé beszavazásra buzdító prospektusokon, na persze, pont ezt, de lefelé már gondolkodóba estem, lehet, hogy tényleg szavazni kéne? A kilátás egyszerűen pazar, nincs rá jobb szó.
Lent a város már kicsit vegyesebb képet mutat. Hiába ez itt a kontinens messze legbiztonságosabb, legeurópaibb, legnyugisabb, leglazább városa, a kontraszt Európából jövet azért még így is bőven érezhető. Akárhogy is csűrjük-csavarjuk, forgatjuk, azért ez mégiscsak Afrika. Mondjuk a csapvíz már iható. Legelső nap, legelső séta, és bent a városközpontban olyan alakok másztak elő az amúgy viszonylag rendben lévő épületekből, hogy Scorcese is csak a fejét vakarná. Persze nem bántanak, és pont ezért egyfajta akklimatizációs szobának is kiváló a város, ha valaki mégis maradna, neadjisten tovább is menne. És tényleg, harmadnapra mindez már fel sem tűnt, és a legnagyobb természetességgel suhantam a bradák között.
Érthető módon az angol hatás nagyon erős, ennek sok idióta vonzata is van, pl. a baloldali közlekedés és a mosdókagylók külön csapjai a meleg ill. a hidegvíznek, aminek következtében gyakorlatilag lehetetlen normális hőmérsékletű vízben kezet mosni. A hálózati csatlakozók közül pedig az angol iskola egyik különösen perverz fajtája terjedt el (amit már az angolok sem használnak), aminek következtében mind a hat nálam lévő csatlakozó csődöt mondott, és kellett vennem egy hetediket.
Az európai, csili-vili arculatot a VB-re készülődés jegyében érezhetően kihegyezték. Infrastruktúra rendben, rengeteg újonnan felhúzott épület, a stadion melletti V&A Waterfront (bevásárló-, szórakoztató-, szállodai és még ki tudja milyen komplexum) pedig bármelyik európai fővárosban megállná a helyét. Ezeken a helyeken amúgy a rendőri jelenlét és érezhetően nagyobb, és ez a közönségre is nagyon erős szűrő hatással bír. Az pedig gondolom nem lep meg senkit, hogy az Evian ásványvíztől az Old Amsterdam sajton át a Kellog's Corn Flakes-ig mindent lehet kapni itt is. Globalizáció van. A Waterfront területén található a Two Oceans Aquarium is, ami amúgy hótuncsi, legfeljebb fotós szemszögből lehet érdekes, viszont remek esőnapi programnak bizonyult.
Nem kellett volna sokáig győzködni, hogy pár napig még itt lebzseljek, abszolút szerethető város, és nem csak a körülményekhez képest. De valami azt súgja, hogy a vidék is érdekes, és október 20-ig el kell jutni Johannesburgba is valahogy. Ebben a koreai autógyártás remeke, ha szabad élnem ezzel az oximoronnal, lesz segítségünkre egy Chevrolet Cruze képében. Jobbkormányos, naná. Továbbá csatlakozott a csapathoz még egy német, Marc is. Stay tuned.
