HTML

Kontakt

Ha kérdésed, megjegyzésed van, itt írhatsz nekem

Hatszáz bálna és félmillió pingvin nem tévedhet

Címkék: argentína állatok világörökség dél amerika

2010.12.02. 04:45 | martonlistar

Az argentin tóvidéktől alapvetően három út vezet dél felé, ebből egy Chilen keresztül, ami kilőve, mert ez lesz a visszaút, és amúgy sincs végig út, de erről majd akkor, amikor. Argentínában az egyik lehetőség a már említett 40-es út, ami szépnek szép, de legalább ugyanilyen hosszú is, és később párszor úgyis keresztezzük még egymás útját. A keleti parton Puerto Madryn a harmadik lehetőség, amit viszont semmiképpen nem akartam kihagyni, és ha most nem ejtem útba, akkor valószínűleg soha, mert visszafelé már óriási kerülő lenne. Különben is kell egy kis változatosság, hegyek után és még nagyobb hegyek előtt jól fog jönni egy kis tenger. Nagyon jól fog jönni.

 

Puerto Madryn abszolút kellemes helynek bizonyult, a várostól igazából nem vártam semmit, de a végén egyértelműen pozitív csalódás volt. Mivel majdnem minden hátizsákos útbaejti, hostelekkel is bőven el van látva, mi az hogy, a Hi Patagonia a legjobb hostel volt, ahol az út eddigi két hónapja alatt megfordultam. És hogy miért is jönnek ide a házizsákosok annyira számosan és számtalanul? Két nagy attrakció között fekszik félúton, az egyik a Valdés-félsziget a másik Punta Tombo.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

A Valdés-félsziget a világörökség része, elég nagy terület, de annyira azért mégsem, hogy ne lehessen egy napos túra alatt bejárni. Alakja különösen érdekes, mintha egy nagyon széles fejű kalapács lenne, aminek lenyúló "ágai" majdnem egészen a szárazföldi részig érnek, két védett öblöt képezve ezzel. Ez pedig kiváló terep az itteni élővilágnak, elsősorban a bálnáknak, akik előszeretettel szülnek itt, és istápolják a kicsit, ami nem is olyan kicsi, addig a korig, amíg már önállóan is nyílttenerképes nem lesz. Nem utolsósorban, mivel az öböl egy konkrétan behatárolt hely, megfigyelni is nagyon egyszerű őket. Egy mondatban összefoglalva: virágzik a bálnalesturizmus.

 

Az itteni bálnák becsületes neve déli simabálna, ami meglehetősen furcsa név egy állatnak. Félni sem kell annyira tőlük, mint a kék  bálnáktól, mert "csak" 15 méter hosszúak, emiatt majdnem egy súlycsoportban van az őt megfigyelő csónakkal, persze nem kérdés, hogy ha akarná, boríthatná a csónakot. A mentőmellény emiatt kötelező felszerelés. Egy gyönyörű napsütéses hétfői nap volt a bálnales napja, és az időnek úgy tűnik a bálnák is örültek, mert elég sokat láttunk (ez esetben a sok kb. 4-5-öt jelent). Ami örvendetes tény, ahogy az is, hogy a déli simák száma már több éve stabilan növekszik. A bálnák mellett néha kardszárnyú delfinek is előfordulnak, de csak nagyon néha. Olyannyira nagyon néha, hogy az esély rá a lottóötössel vetekszik, bálnaleső kísérőnk elmondása alapján az elmúlt 5 évben majdnem minden nap itt van a félszigeten és eddig úgy 15-ször látott kardszárnyút.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

A másik helyi attrakció Punta Tombo, ahol a földkerekség második legnagyobb pingvinkolóniája él az Antarktisz után. Konkrétan félmillióra becsülik őket, ami egy elég hihető szám, ugyanis itt tényleg iszonyú sok pingvin van. Rengeteg. Az exhibicionistább pingvinek tudják, hogy érdemes minél közelebb menni a bejárathoz/parkolóhoz, ugyanis amint a bugyuta emberek meglátják az elsőt, rögtön elkezdik cukipofázni meg fotózni minden oldalról, míg egészen bent a háromszázezredik mellett ugyanők már csak unottan elsétálnak. Az itteni pingvinek a Magellán-pingvinek, ami az egyik legkisebb pingvinfaj, kb. 40-50 centi magasak, ha éppen sétálnak, de ezt csak ritkán teszik, mivel általában lusták és fekszenek a földön. Pár ezer sétáló pingvin azért így is akad. A sétálás azért fontos, mert egybehangzó vélemények szerint ezt olyan bénán teszik, hogy az már aranyos.

 

A területen abszolút a pingvineké az elsőbbség, ezt parkőrök felügyelik, és ha ők úgy látják, hogy pingvin át szeretne sétálni a látogatók számára kijelölt úton, akkor megálljt parancsolnak, amíg a pingvin át nem fárad a túloldalra. Itt azért inkább percekről beszélünk, mint másodpercekről. Természetesen a pingvineket simogatni, etetni, dobálni, lelőni, megenni vagy bármi módon abuzálni szigorúan tilos. Pont elég az nekik, hogy nap mint nap el kell viselniük ennyi ember társaságát, akik között olaszok is vannak szép számmal, mert hát a pingvin mégis csak egy madár.

 

 

 

 

A végére maradt a legfinomabb falat, egy nagyon dél-amerikai állat, ami annyira különös, hogy olyan már nincs is: az armadillo. A tatufélékhez tartozik, kicsi, szőrös, páncélos és meglehetősen rusnya feje van. Annyira rusnya, hogy már-már szép. Nem bánt, nem agresszív, sőt inkább félénk, és emiatt, bár sok van belőle, ritkán látni. A lencsevégre kapott példánnyal a Valdés-félsziget egyik parkolójában találkoztunk. Megérezhette a kajaszagot, és annyira éhes lehetett, hogy hajlandó volt félénkségéről is lemondani, a csajok (egy izraeli és egy libanoni együtt, hoppá!) meg nagy vidáman etették. A világbéke élharcosa lett ezzel az armadillo.

komment

süti beállítások módosítása