HTML

Kontakt

Ha kérdésed, megjegyzésed van, itt írhatsz nekem

Megalopolisz

Címkék: város étel brazília dél amerika

2011.09.03. 16:44 | martonlistar

Nehéz írni egy akkora városról, aminek pontosan kétszer annyi lakosa van, mint Magyarországnak. A 20 milliós São Paulo Brazília és egyben a kontinens, sőt az egész déli félteke legnagyobb városa. A világranglistán pedig az előkelő hetedik helyet foglalja el. Teljesen evidens volt, hogy São Paulora nem lesz elég 4-5 nap, de még két hét sem. Ahhoz, hogy az ember ne csak a felszínt kapargassa, egy ekkora behemóthoz legalább egy fél évre lenne szükség. Annál is inkább, mert São Paulo nem egy hagyományos turistaközpont. Nem olyan, mint Rio vagy Valparaíso, hogy az ember kipipál bizonyos látnivalókat és kész, mehet tovább.

 

Látnivalóból ugyanis nem túl sok van, riói mércével mérve pedig egyenesen nincsenek. Még tengerpartja sincs szerencsétlen behemótnak. A Brazília térképen persze úgy néz ki, mintha a tengerparton lenne São Paulo, de ez becsapás, csak az ország hatalmas méretei miatt tűnik így, valójában kb. 80 km-re van a tengertől. Egy fennsíkon ráadásul, tehát amikor Rióban süt a nap, itt simán lehet, hogy esik az eső és úgy 10 fokkal hidegebb van. Szó sincs arról tehát, hogy az örök napfény városa lenne São Paulo, a tökéletes időjárást inkább Rióban érdemes keresni, vagy még inkább Medellínben. São Paulonak más értékei vannak: ízig-vérig világváros, igazi konzumfellegvár, valójában nem sokban különbözik New York Citytől. Azon kívül persze, hogy nagyobb nála. Árszínvonalban viszont egészen biztosan nincs nagy különbség, São Paulo ugyanis egy pofátlanul drága hely.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

São Paulo, vagy ahogy a helyiek hívják, Sampa egyik nagy előnye, hogy ahhoz képest, hogy mennyire veszélyes, valójában nem is annyira veszélyes. Ahol 20 millió ember zsúfolódik össze és kénytelen egymás jelenlétét nap mint nap elviselni, ott óhatatlanul megjelennek kisebb-nagyobb összetűzések, úgymint gyilkosságok, fegyveres rablások, és a többi. Amiért mégis relatíve biztonságosnak mondható a hely, az az, hogy egy igazi metropoliszhoz méltó módon rengeteg féle ember él és fordul meg itt szerte a világból. Az átlag São Paulo-i gyakorlatilag egy az egyben ugyanúgy néz ki, mint egy átlag budapesti, leszámítva azt, hogy sokkal jobban öltözködik. Paulistanak lenni életforma, ezt nem is mulasztják el hangoztatni a helyiek minden egyes alkalommal. És ahogyan azt kell, lenézik a cariocacakat, Brazília többi része pedig mintha nem is létezne.

 

Ezért tehát turistaként is bátran lehet téblábolni, senki nem fog kitűnni a tömegből se a bőrszínével, se a ruházatával. Fekete, fehér, sárga, öltönyös vagy fültágítós, ránézésre ugynakkora eséllyel lehet helyi, mint turista. Egyébként is rengeteg külföldi él São Pauloban, a közvetlen bevándorlók és leszármazottaik pedig kb. a város felét teszik ki. A legnépesebb tábor 6 millió fővel az olaszok, őket követik a portugálok, majd a japánok. Kevéssé ismert tény, de São Pauloban él a legnépesebb óhazán kívüli japán kolónia. Ennek pedig, hogy ennyiféle és ilyen létszámú külföldi él itt, van egy nagyon kellemes, életminőségre gyakorolt hatása: São Paulo éttermi kínálata szó szerint fergeteges. Ha Dél-Amerikának van kulináris központja, akkor az egyértelműen São Paulo, hiába az argentin steak és a remek perui konyha. São Pauloban szó szerint minden megtalálható, ami a világon bárhol máshol, az olasz és a japán éttermek száma és minősége pedig egyenesen lenyűgöző. Simán felveszik a versenyt az óhaza legjobb éttermeivel.

 

 

 

 

 

 

 

 

Ezek közül idő hiányában csak egy nagyon halvány benyomást tudtam szerezni, a város végigevéséhez valószínűleg tíz élet is kevés lenne. Az viszont tény, hogy rosszat enni São Pauloban nem nagyon lehet, a két referencia kaja, a pizza és a szusi egyenesen kiváló. Itt ettem továbbá életem legnagyobb mortadellás szendvicsét, ami úgy nézett ki, hogy egy teljesen hagyományos zsömle kettévágva, közötte pedig negyed kiló mortadella. Legalább. Ennek a kicsit felturbózott változata, a Pao Paulistano pedig már egyértelműen a ló másik oldala: a mortadella-sajt-kolbász kombót körbeveszi egy leheletvékony tésztaréteg és ebből lehet kérni szeleteket. Nagyon komoly. Úgy tűnik, a São Paulo-i olaszok nagyon rákattantak a mortadellára.

 

Nem gondolom, hogy szívesen lehúznék itt egy fél évet, számomra ez a város egyszerűen kezelhetetlenül nagy. Hihetetlen és egyben lenyűgöző, hogy egy ekkora méretű város nemcsak hogy működni képes, de a lakói láthatóan jól érzik magukat a bőrükben és a világért nem cserélnének senki mással. Az itt töltött négy nap konklúziója egyértelműen az, hogy São Pauloba érdemes lesz még visszajönni. Méretével és árszínvonalával nem kifejezetten az a hátizsákos célpont, de aki szereti a hasát, annak már pusztán csak ezért megéri ellátogatni ide, sem unatkozni, sem csalódni nem fog. Ha pedig még portugálul is tud hozzá, nagy rá az esély, hogy itt is ragad.