HTML

Kontakt

Ha kérdésed, megjegyzésed van, itt írhatsz nekem

A legszebb arepák

Címkék: étel kolumbia dél amerika

2011.07.07. 02:16 | martonlistar

Kolumbiában eredetileg csak három hetet terveztem eltölteni, aztán két hónap lett belőle. Ez szerintem sokat elárul arról, mennyire fantasztikus hely, ha úgy tetszik, az út eddigi részének legnagyobb pozitív meglepetése. A problémák ellenére Kolumbia egy sokkal élhetőbb jobban működő ország, mint a környéken bármi, fantasztikus emberekkel. És kajákkal. Ismertségében elmarad a perui mögött, egy bejegyzés erejéig azonban mégis érdemes szót ejteni róla.

 

Ahogy azt már Dél-Amerikában megszokhatta az ember, ha egy ország van olyan szerencsés, hogy az Andoknak legalább csak egy kis szeletét is magáénak tudhatja, és hozzá még tengerpartja is van, akkor egy meglehetősen változatos konyhát talál ott. Nincs ez másképpen Kolumbiában sem, sőt valójában van egy olyan bónusza, amit az összes többi dél-amerikai ország nem tud magáról elmondani: két tenger mossa partjait. Nyugatról (balról, ugye) a Csendes-óceán, északról (onnan fentről) pedig a Karib-tenger.

 

 

Nem kell földrajzszakinak lenni ahhoz, hogy az ember megsejtse, mennyire különbözik egymástól a nyílt óceánpart és a védett karibi öböl. Nemcsak alapanyagok szintjén, emberek szintjén is, totálisan más kultúra a kettő. Bár konkrétan a Csendes-óceán kolumbiai partján nem voltam (erre külön érdemes lenne 2-3 hetet szánni, igazi off the beaten track), a latin-amerikai konyhák egyik nagyágyúját volt szerencsém megkóstolni mindkét iskola receptje szerint. Ez pedig nem más, mint a sancocho.

 

A menzán az ilyet fradi levesnek hívtuk, hiszen a receptje rém egyszerű: mindent bele. Persze ennél azért bonyolultabb a dolog, mert némileg determinálja a belerakható alapanyagokat az, hogy mi terem meg a környéken. A fő alkotórész a hal, fejével-farkával természetesen és a helyben termő zöldségek: platano, krumpli, kukorica és még sokan mások. A recept pedig apáról fiúra vagyis nagymamáról lányára száll. Nálam az óceánparti nyert. Sancocho egyébként készülhet bármilyen más húsból is régió szerint.

 

 

 

 

 

 

 

 

Egy másik nagyon spéci kolumbiai kaja az arepa, ami egy kukoricalisztből készült kis kerek lapos valami. Grillezve, sütve vagy olajban sütve. Nagyon sok helyen kenyér helyett eszik és ha kicsit is vastagabbra készítik, tölteni is lehet, megintcsak bármivel, ami kéznél van: sajt, tojás, zöldségek, hús, hal, garnéla, stb. A töltött arepa gyakorlatilag a helyi hamburger és szendvics egyben, mindenhol lehet kapni, külön gyorsétteremláncok vannak, amik csak arepát árulnak. Kiváló fast food, és hogy egészségesebb is az agyonfinomított lisztból készült bucinál, az is biztos.

 

Trópusi ország lévén Kolumbia gyümülcsökből is jól áll, a friss és kiváló minőségű gyümilé minden étkezés alapja. A szokásos, Európában is ismert gyümölcsök kívül (narancs, ananász, mangó, papaya, maracuja) a leginkább kolumbiai és leginkább ismeretlen a lulo. Ha valamihez hasonlítani kellene, akkor az a kiwi talán, méretben és ízben is. Annyi csak, hogy nem szőrös és némileg savasabb. A másik nagyon kolumbiai gyümölcs a granadilla, amit pedig a gránátalmához lehetne hasonlítani, bár ezért egy botanikus biztosan kinyírna. A gyümilevek közül érdekességképpen még megemlíthető a görögdinnyelé. Szerintem hatalmas ötlet, mivel a görögdinnye 90%-a víz, még hígítani sem kell, a magok pedig simán fennakadnak egy nagyobb lyukú szűrőn. A hűtőbe is egyszerűbb berakni két kancsót mint egy nagy dinnyét.

 

 

 

 

 

 

Sörből a szerző választása a Club Colombia ennek is a roja azaz vörös sör változata, ami a Tűzföld óta a legihatóbb sörnek bizonyult. Fogyasztani márpedig kell, mert Cartagenaban elég meleg tud lenni még éjszaka is, az állandó hidratáltság pedig nagyon fontos. Kolumbiában a sört szinte mindig 0 fok körülire hűtik, így mire elér az asztalig, pont tökéletes hőmérsékletű lesz. Hasonló okokból, 0,33-as üvegnél nagyobbat nem is láttam. A hűvös bogotai éjszakákra pedig ott van a nagybetűs nemzeti ital az aguardiente, ami egy ánizsízű rum gyakorlatilag. Nem olyan vészesen erős, 30%-os mindössze, ezért fogyasztása önmagában történik és csak mellé isznak vizet az ouzoval ellentétben, amihez egyébként nagyon hasonló. Egyszer, azt hiszem Cartegenaban kíváncsiságból aloe vera itallal kevertem és meglepően nagy sikere lett.