HTML

Kontakt

Ha kérdésed, megjegyzésed van, itt írhatsz nekem

Kolumbia: ahol a jó nők laknak

Címkék: ország kolumbia dél amerika

2011.06.30. 21:18 | martonlistar

Le fognak lőni. El fognak rabolni. Minek mész te oda? Ezek voltak az első reakciók az út kolumbiai részével kapcsolatban, amit én már akkor is viccesnek találtam, amikor még távol jártam Kolumbiától. Főleg miután ezt olyan emberek szájából hallottam, akik minden estéjüket tévénézéssel töltik és még életükben nem jártak Dél-Amerikában. Kolumbiáról sok embernek még ma is a Krokodil Dundee 2 nyitójelenete jut eszébe, amelyben a kokainbáró pribékjei vadásznak szerencsétlen jenki újságíróra, aki az ültetvény közelébe merészkedett megörökíteni egy kivégzést. Ez kétségkívül igaz lehetett a 80-as évek végén, amikor az ominózus film is készült, azonban azóta eltelt 20 év, amit Kolumbia Magyarországtól eltérően nem eltékozolt, hanem kihasznált.

 

Kolumbia ma már nem tartozik a világ legveszélyesebb országai közé, sőt közbiztonság szempontjából Dél-Amerikában is vannak nála jóval gázabb helyek, elég csak Venezuelára vagy Ecuadorra gondolni. Az imázs sokkal lassabban változik, mint a valóság, általában hosszú évekkel lemaradva mögötte, Európából nézve pedig akár egy évtized is lehet a különbség. Ez egyébként mindkét irányban érvényes, Mexikóról pl. még tavaly is hallottam laikusoktól olyan véleményeket, miszerint milyen szép és romantikus ország, holott Észak-Mexikó ma tényleg a világ egyik legveszélyesebb helyének számít. Ez már csak így megy, mire a Mari nénik is feleszmélnek, addigra a trend már megint megváltozott.

 

 

Kolumbiának sok időbe telik majd teljesen ledolgozni az escobari múltat, de a jelenlegi helyzetet és fejlődési ütemet látva nem kizárt, hogy 20 év múlva az egyik legfelkapottabb uticél lesz Dél-Amerikában. A peruiak eközben meg addig emelik a belépőjegy árát Machu Picchuba és addig trükköznek a nascai repülőkkel, hogy besokallnak tőle a turisták. Ha lesz még akkor Machu Picchu meg Inca Trail, és nem amortizálják le addigra a napi több ezer látogatóval és mindenféle sörreklámokkal. Tény, hogy Kolumbiában elenyésző számú turista van a legnépszerűbb dél-amerikai országokhoz képest (Brazília, Argentína, Peru), többek között ettől is annyira jó hely, de persze ez önmagában még nem lenne elég.

 

De nem akarok átesni a ló túlsó oldalára sem és azt mondani, hogy Kolumbiában minden rendben van és egy tökéletesen biztonságos ország, mert nem az. Vannak problémák, köztük súlyosak is, pl. kábítószer minden formában, gyerekmunka, rablások, és még hosszan lehetne sorolni. Érdemes azonban kontextusba helyezni a dolgokat, mert ugyanezek a problémák többé-kevésbé minden dél-amerikai országban ugyanúgy léteznek és egyikben sem Kolumbia áll a legrosszabbul. A biztonság pedig relatív, Dél-Amerikában az a szó, hogy biztonságos, egészen mást jelent, mint Európában. A FARC és a palamilitares ugyan még mindig aktív, de tevékenységük mára már visszaszorult a határmenti dzsungelek mélyére, távol a nagyobb városoktól és a turisták által kedvelt helyekről. Az utóbbi egy év eseményei, ami miatt az USA-ban is bepippantak és travel warningot adtak ki Calira és Medellínre, nem annyira relevánsak, a trend a lényeg, az pedig egyértelműen felfelé mutat.

 

Kolumbia nagy ország, területre akkora, mint Franciaország, Spanyolország és Portugália együttvéve. És szép is. Volt róla szó Ecuadorban, hogy egy km2-re eső biodiverzitásban világbajnok, nos Kolumbia sem panaszkodhat, sőt. A legváltozatosabb tájak megtalálhatók itt: dzsungel, homokos tengerpart, magashegység, de még szavanna és sivatag, még ha utóbbi kettő annyira nem is közismert. Galápagos-szigeteke mondjuk nincs, de az senki másnak sincs, annyira egyedi és felülmúlhatatlan. Ott van viszont San Andrés és Providencia, ami szintén paradicsom, csak máshogy. Kolumbia nagy része pedig egyszerűen felfedezésre vár. Rengeteg gyönyörű hely van az országban, főleg az ország belseje felé, amit és én is csak fotón láttam más utazóktól és hüledeztem. Ezek egy része még az amúgy elég vastag Kolumbia LP-ben sincsenek benne.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

A legnagyobb kincse az országnak azonban egyértelműen az emberek. Ezen belül is a nők, a kolumbiai nő fogalom, ugyanúgy Dél-Amerika ikonjai közé tartozik, mint a tangó, a foci, vagy az inka kultúra. A következő mondatot próbálom diplomatikusan megfogalmazni, nehogy sebet ejtsek az érzékeny magyar női lélekben: a világ legszebb női közül valószínűleg többen élnek Kolumbiában, mint Magyaroszágon. Sokkal többen. Aki nem hiszi, járjon utána, tényleg csak ezt tudom mondani. De a nőkön túl is, az átlag kolumbiai ember igen fain fajta. Egyenes, őszinte, nyílt, és ezt mindenféle érdek nélkül teszi, mondhatni a perui ellentéte.

 

Persze azért minden kolumbiai igyekezett elmondani, hogy ne bízzak meg senkiben, mert vannak "nagyon rossz emberek" is az országban. Ez igaz, de mondjon valaki egy olyan országot ezen a bolygón, ahol nincsenek nagyon rossz emberek. A szokásos kisstílű bűnözésen és fegyveres rabláson kívül (amelyek még egyszer, az egész kontinensen komoly problémát jelentenek) Kolumbiában két helyi jellegzetesség leselkedik az egyszerű utazóra. Az egyik a már említett gerilla-paramilitares elleni harcba szerencsétlen módon belekeveredni esetleg a túsz szerepét eljátszani, de ehhez ma már kifejezetten balféknek kell lenni, esetleg direkt módon keresni kell a bajt és napokon át egyedül bóklászni a panamai és venezuelai határ menti dzsungelekben.

 

 

 

 

 

 

 

 

Van azonban egy másik veszélyforrás is, ami sokkal valóságosabb: a burundanga, avagy az ördög lehelete. Tudományos nevén scopolamine, ami egy tisztán növényi eredetű cucc, helyi sámánok már régóta ismerték és használták. Legfontosabb tulajdonsága, hogy hatása alatt megszűnik az akaratlagos mozgás intézménye, de az emlékezés csodálatos képessége is. Több mint ideális tehát rabláshoz vagy akár nemi erőszakhoz. Színtelen, szagtalan és a legváltozatosabb formában becsempészhető az áldozat szervezetébe: ételbe, italba, alkoholba, dohányba, kábítószerbe keverve, bárhogy. Mivel egészen kis mennyiségben is hatásos, túladagolás is előfordulhat, ami rosszabb esetben halállal végződik. Bőrön át is felszívódik, és bár az interneten keringő emailek egy része (névjegykártya, szórólap megérintése) valóban a hoax kategóriába tartozik, nem árt résen lenni. Különösen Bogotában, felkapottabb bárokban gyanúsan kedves hölgyektől italt elfogadni nem okos dolog. Nem lehet nagyon felemelő élmény Bogotá egyik gázabb külvárosában felébredni pénz és ruha nélkül. Vagy még rosszabb esetben egy kórházban. Az én stratégiám a burundanga ellen egyszerű volt: ha valaki itallal akart kedveskedni nekem, azt a jelenlétemben felbontott hideg sörrel tehette meg. Pont.

 

A kolumbiai címzés az angol irányítószámokhoz hasonló hatékonyságú dolog. Egyszerű és nagyszerű. Kevés kivételtől eltekintve (pl. óváros legrégebbi részei, nagyobb sugárutak) az utcáknak nincsenek nevei, csak számai, de ha van is véletlenül neve, száma akkor is mindenképpen van. A kelet-nyugati irányú utcák a Calle-k, az azokra merőleges észak-déli irányúak pedig a Carrera-k. Az átlós irányú utcák a Diagonal-ok és Transversal-ok, de mivel Dél-Amerikában az utcák 99,99%-a merőleges egymásra, ezekből tényleg nagyon kevés van. Egy kolumbiai cím formátuma pedig a következő: Calle 13 # 10-50. Ez azt jelenti, hogy a Calle 13 és a Carrera 10 kereszteződésétől tovább a Carrera 11 felé 50 méterre, házszámként tehát a kereszteződéstől való távolság funkcionál. Új utcákat bevezetése is egyszerű, ha a 8. és a 9. között nyílna esetleg egy új, akkor az a 8a nevet kapja, utcák megszűnése vagy egybenyitása esetén pedig egyszerűen törlődik a rendszerből, mint ha mi sem történt volna.

 

Az hogy honnan indul az utcák számozása, változó. A legtöbb városban a Calle 50 és Carrera 50 kereszteződése jelenti a belvárost és innen indul felfelé és lefelé is a számozás. Ezt még azokban az időkben fektették le, amikor a legtöbben elképzelhetetlennek tartották, hogy egy város 50 utcánál nagyobbra nőjön bármelyik irányban. Ezt mára már természetesen sok város kinőtte, a nemlétező nulladik utca elérése után pedig ismét növekszenek a számok, kiegészülve a Sur/Norte előtaggal, miszerint dél vagy észak irányba indul onnan a számozás. Gyakori kifogás a számozott utcákkal kapcsolatban, hogy személytelen, ugyanakkor van néhány elvitathatatlan előnye is. Még a minden irányba alaposan szétterpeszkedő 8 milliós Bogotában sem vált átláthatatlanná a számozás, sőt bármilyen taxis térkép nélkül odatalál bármilyen címre. Ami amúgy egy más hasonló méretű városban, ahol az utcáknak nevük van, lehetetlenség lenne.

 

 

 

 

 

 

 

 

Az adatvédelem és jogi aggályok iránt fogékony olvasók számára érdekesség, hogy Kolumbiában nagyon szeretik az ujjlenyomatokat gyűjteni. Eleve a derék kolumbiai polgárok személyi igazolványán is rajta van alapból az ujjlenyomat nyomtatott formában, de az országba történő belépéskor és kilépéskor is "mintát vesznek", biztos ami biztos. Mutatóujj, jobb is, bal is. Sőt postán is, egyszer küldtem Magyarországra egy sima egyszerű levelet, és ahhoz is kellett, meg egy deklaráció is, miszerint nem kokaint küldök. Engem egyébként ez túlságosan nem hoz lázba, ha valaki ujjlenyomatot akarna tőlem venni, azt egyébként is könnyűszerrel megteheti. Gyanítom, hogy ez sok más invencióhoz hasonlóan ez is amerikai import, ugyanis a világ legnagyobb rendőrállamában is pontosan ez megy.

 

Muszáj is különben, mert valahogy rendet kell vágni abba a káoszba, amiben az ország sok-sok évtizeden keresztül élt, és ebbe pedig a "bűnözőurazás" egyelőre még nem fér bele. Az eredményközpontúság már annál inkább. Kolumbia amúgy sem egy komplikált ország, az ember az esetek többségében fölösleges körök futása nélkül is elérheti a célját. Ez pedig nem csak a korrupció virágnyelven történő megfogalmazása volt, a service industry workflowjai is már-már egy fejlett ország hatékonyságát idézi. És mindezt egy igen barátságos árszínvonal mellett: átlag napi 48 eurót költöttem, bár ez egyáltalán nem releváns, mert sok vacsora- és egyébmeghívás is részét képezte, a szezonális hatásoktól megtisztított érték szerintem egy tizessel kevesebb lenne. Menjetek Kolumbiába, nem fogjátok megbánni. A félelmek nagy része pedig alaptalan, sőt a helyzet az, hogy ma Kolumbia egy sokkal civilizáltabb, kultúráltabb és jobban működő ország, mint Peru, Bolívia és Ecuador együttvéve.