HTML

Kontakt

Ha kérdésed, megjegyzésed van, itt írhatsz nekem

Aurum

Címkék: kolumbia dél amerika

2011.05.28. 02:54 | martonlistar

Dél-Amerika legszínvonalasabb múzeuma igazán megérdemel egy külön bejegyzést, főleg miután az ország és az egész kontinens történelme ezer szálon kapcsolódik az aranyhoz. Semmiképpen nem túlzás azt állítani, hogy milliók sorsát keserítette meg vagy éppen pecsételte meg végleg ez a sokak által imádott nemesfém. Elég Pizarro és Atahualpa történetére gondolni vagy a rengeteg szerencselovagra akik a 16. század óta folyamatosan (ma is) El Doradot keresik mígnem el nem hulltak a dzsungel mélyén egy indián nyíltól vagy valamilyen trópusi betegségtől. És bár Potosíban alapvetően az ezüst volt a fő téma, a "mögöttes gondolat" valójában ott is ugyanaz volt.

 

A Museo del Oro Bogotá belvárosának kellős közepén található, a hasonló nevű TransMilenio megállónál. A kolumbiai jegybank üzemelteti, és bár több kolumbiai városban is futnak múzeumok ugyanilyen névvel, ezek közül messze, de messze kiemelkedik gyűjteményével, információmennyiségével és egyáltalán az egész koncepció megvalósításával. Profi múzuem, nincs mese, abszolút must see kategória, a világon bárhol megállná a helyét. Pedig ugye ott van Cusco is, a béna Inka Múzeumával vagy a megannyi remek templomával, amelyekben egyenként annyi aranyat halmoztak fel, amennyi Szváziföld kétéves költségvetése lehet. Vagy a quitoi jezsuita templom, ahova belépve az ember szeme szó szerint káprázik, mert a falat is arannyal borították be.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Nem, nem, ha valaki aranyat akar látni, és róla minden elképzelhető dolgot megtudni, Bogotába kell jönnie. Tényleg elképesztő mennyiségű aranyat sikerült ide összezsúfolni: 35 ezres gyűjteményével a világ legnagyobb prehispán kollekciója, ennél több arany a világtörténelem során egy adott időpontban és helyen valószínűleg csak Spanyolországban lehetett, de hát azt valójában azt is innen sikerült összelopkodniuk. Vérrel, verítékkel. A 35 ezres szám így is tekintényt parancsoló, egy teljes nap gyakorlatilag csak a fontosabbak lecsokkolására elég. Azt pedig ki lehet számolni, hogy a jelenlegi 1530 dolláros unciánkénti (kereken tízezer forintos grammonkénti) világpiaci áron számolva, mekkora a gyűjtemény nyers értéke, hogy az eszmei értékről ne is beszéljünk.

 

 

 

 

 

 

Ami külön jó, hogy a múzeum mindenki számára elérhető. Azt gondolná az ember, hogy egy ilyen komoly múzeum drága, a belépőjeggyel szűrik a közönséget, csak azok menjenek oda, akiket tényleg érdekel a téma. Erről szó sincs, a beugró 3000 peso (alig több, mint 1 euró), vasárnap pedig mindenkinek teljesen ingyenes. Ami pedig különösen örvendetes, hogy a Dél-Amerika-szerte elterjedt gyakorlattal szemben itt fényképezni is lehet. Peruban és Ecuadorban templombelsőt fényképezni, vagy egyáltalán bármit ami arany, egyet jelent a lopásra való felkészüléssel, helyszínbejárás úgymond. Pedig lehet ezt kultúráltan is csinálni, ahogy Kolumbiában.

 

 

 

 

 

 

A múzeumnak még a honlapja is profi. Lenne, ha nem Flashsel oldották volna meg, szembemenve mindenféle aktuális trendnek. Akárhogy is, a múzeum többé-kevésbé bejárható virtuálisan, még ha sokat így nem is lehet látni belőle. Reméljük, hamarosan itt is felveszik a fonalat, mert a koncepció alapvetően jó. Egy szóval, nem győzök áradozni eme a remek múzeumról, ami pedig tényleg igazán nagy szó. 8 hónap utazás a kétszázhatvanadik prehispán múzeum már tényleg nem üti meg az ingerküszöbömet, de templomból és koloniális belvárosból is láttam már annyit és olyat, amit a jövőben elég nehéz lesz überelni. A bogotái Museo del Oro pedig lazán képes volt erre. Petőfi után, tehát, Arany is megvolt. Elnézést.