HTML

Kontakt

Ha kérdésed, megjegyzésed van, itt írhatsz nekem

Vályogpanel

Címkék: kultúra peru világörökség dél amerika

2011.03.27. 00:30 | martonlistar

Peruban az inkák előtt is volt már élet, a tengerparon az északi Lambayeque és a déli Nasca között számtalan vályogból épült kisebb-nagyobb piramis őrzi ennek a nyomát. A legrégebbiek egészen i.e. 3000-ig nyúlnak vissza, ezzel pedig az első egyiptomi piramisokkal egyidősek. Ezeket az időben és térben is távol eső építményeket egymástól független helyi kultúrák emelték, amelyek a vidék száraz klímája miatt nem meglepő módon mindig folyóvölgyekhez kapcsolódtak. A leghíresebbek ezek közül a Chicama, Moche, Nepeña és a Lambayeque folyók völgyében létrejött kultúrák.

 

 

 

 

 

 

 

 

Építőanyaguk szinte kizárólag vályog volt, fa híján másból nem is tudtak volna építkezni, a vályoghoz szükséges agyag és homok pedig korlátlan mennyiségben állt rendelkezésre. Vízzel oldott keveréküket formákba öntötték vagy szabad kézzel a kívánt alakúra formálták és a napon megszárították. Égetésre nem volt szükség, fahiány miatt ez egyrészt eleve kizárt dolog volt, másrészt az erős nap miatt teljes vízmennyiséget elvesztő téglák így is elég szilárddá váltak az építkezéshez. Egészen az első nagyobb esőig, amitől a téglák szétmállottak és kártyavárként omlott össze az egész épület. A helyzet azonban egyáltalán nem volt ilyen vészes, mivel az eső szerencsére ritka errefelé, olykor évekig nem esik egy csepp sem. Viszont az időről-időre előforduló El Niño jelenség komoly károkat tudott okozni, és tud okozni mind a mai napig is a feje tetejére állított időjárási viszonyokkal.

 

Mivel nem vagyok sem régész, sem vályogvető, csak egy egyszerű mérnök, alapvetően nem hoztak lázba ezek a vályogpiramisok amikor először olvastam róluk, némelyikük amúgy is meglehetősen ramaty állapotban van. Viszont a Limától 550 km-re északra lévő Chan Chan, az egykori Chimú Birodalom fővárosa már megütötte az ingerküszöböt, és mivel amúgy is arra vezetett az utam, nem jelentett kitérőt sem. A 10. században alapított Chan Chan 500 éven keresztül a régió központjának számított, mígnem az inkák majd azt követően a spanyolok elfoglalták. Nem véletlen, hogy később Pizarro is Chan Chan mellett alapította meg a Lima utáni második legfontosabb perui várost, amelyet spanyolországi szülőhelye után Trujillonak nevezett el. A közel 20 km2 kiterjedésű város a világ legnagyobb vályogvárosa, amely több, fallal körülvett ciudadelaból áll. Ezek valószínűleg az egymást követő uralkodók székhelyei voltak. 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Egy ilyen ciudadela egy komplett kisváros volt, minden működéséhez szükséges épülettel: audienciával, lakónegyeddel, temetkezési hellyel, ciszternával és különböző logisztikai épületekkel. A több száz év természetesen ezeken is mély nyomot hagyott és jelenleg is serényen dolgoznak az épületek restaurációján. Mi több, annyian, hogy már-már azt lehetne hinni, hogy ezek a derék munkásemberek húzták fel az egész komplexumot. Vályogot formálnak, téglákat szárítanak, domborműveket reszelgetnek, mindent az eredeti ezer éves módszer alapján. A ciudadelák közül a Tschudi-ciudadelát állították eddig száz százalékosan helyre, amely majdnem teljes egészében bejárható. A restaurátorok azonban tanultak a múlt hibáiból, a cizelláltabb részeket ma már tető fedi, megvédve ezzel "A gyerek" következő dührohamától.