HTML

Kontakt

Ha kérdésed, megjegyzésed van, itt írhatsz nekem

Lima

Címkék: közlekedés peru város világörökség dél amerika

2011.03.26. 03:28 | martonlistar

Francisco Pizarro az inka birodalom viharos sebességű szétzúzása után egy komoly logisztikai problémával szembesült: meg kellett oldania a rengeteg elrabolt arany és ezüst Spanyolországba szállítását és helyet kellett keresnie egy új fővárosnak a tengertől távoli és amúgy is nehezen megközelíthető Cusco helyett. A kézenfekvő megoldást a tengerpart jelentette és 1535 vízkeresztjének napján a mai főtér helyén megszületett Lima, leánykori nevén Ciudad de los Reyos (Királyok városa).

 

 

Az első pár év meglehetősen nehézkesen telt, a maroknyi még életben lévő inka nem nagyon díjazta ezt az ötletet és feltett szándékuk volt az új város teljes megsemmisítése, a konkvisztádorok ellen azonban esélyük sem volt. 1541-ben pedig a nem éppen humánus módszereiről híressé vált alapító is itt lelte halálát szintén nem éppen humánus módon a Pizarro-Almagro belviszály egyik epizódjaként, beteljesítve ezzel a "kard által vész, ki kardot ragad" jóslatot. A várost viszont ez nem zavarta, a helyszín tökéletesnek bizonyult, Lima gyakorlatilag alapítása óta Peru fővárosa.

 

Lima a 17. században élte fénykorát, ekkorra vitathatatlanul egész Dél-Amerika legmenőbb, leggazdagabb és legfontosabb városává vált. A fejlődést ugyan több nagyobb földrengés is megtörte, de fontossága miatt minden esetben újjáépült. 1746-ban gyakorlatilag a nulláról, a mai koloniális épületek nagy része ebből az időből származik, Cusco ebből a szempontból tehát egyértelműen sármosabb hely. Az újabb csapás 1881-ben jött, amikor a csendes-óceáni háborúban vérszemet kapott gonosz chileiek elfoglalták és három évig fogva tartották hatalmas pusztítást okozva, de Lima innen is talpra tudott állni.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Fontossága ellenére még alig száz éve is mindössze 170 ezer lakosa volt, ez a mai 8 milliós város ismeretében egy hihetetlen adat. Ez gyakorlatilag tízévenkénti duplázódást jelent, ami az elmúlt pár évtizedben kezdett igazán súlyos problémává válni. A jobb élet reményében a szegénység elől menekülő vidéki lakosság a város széli nyomornegyedekben telepedett le, víz, elektromosság, egészségügyi ellátás, oktatás és munka nélkül, ami pedig melegágya a bűnözésnek. A város a nyolcvanas években élte legújabbkori mélypontját, azóta a helyzet ugyan sokat javult, de Lima nagyobb részében még mindig kiemelt kockázatokkal jár egy esti séta és ez alól sajnos az óváros sötétebb utcái sem jelentenek kivételt.

 

Ezzel szemben a tengerparti Miraflores egy igazi gringó ketrec: hatalmas bevásárlóközpontok, felhőkarcolók, szépen nyírt parkok, pálmafák, éttermek, kaszinók, igazi Amerika-koppintás. A tolvajokat az 50 méterenként járőröző rendőrök és fegyveres biztonsági őrök védik a kísértésbe eséstől. Annak ellenére, hogy a városrész egész Peru messze leggazdagabb része, európai szemmel nézve egyáltalán nem mondható drágának, a hostelek nagy része is itt vagy a szomszédos Barrancoban található. Nem véletlen, hogy Buenos Aires után Lima a második legkedveltebb gringó célpont: ha az ember csak úgy élni akar bele a nagyvilágba, Miraflores tökéletes választás.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Vannak dolgok, amiken még egy ilyen tip-top kerület sem tud javítani: a limai közlekedési morál katasztrofális, a gyalogosok elsőbbsége nem létező fogalom. Ez valójában Dél-Amerika szerte így van, ami viszont Limában folyik az tényleg extrém. A pesti köcsög terepjárós egy úriember a limai átlag taxishoz képest. Ahol csak minimális esély is van az elslisszanásra, ott bepróbálkoznak, két sávból hármat csinálnak, háromból ötöt, mindezt padlógázzal, ennek megfelelően baleset is bőven akad. Van néhány visszaszámlálós lámpa is, ahol csak a középső időszelet ér valamit, mert pár másodperccel a gyalogosok zöldjének vége előtt az első sorban lévők már indulnak is, ha esetleg mégsem tennék, jön a dudálás hátulról. Ezt a problémát valószínűleg a még több autó fogja megoldani: csúcsforgalomban már így is elég sok a dugó, de még pár millió hegyből beköltöző és még párszázezer önkéntes taxis megjelenése után már esélyük sem lesz száguldozni.

 

 

 

 

 

 

 

 

A szmog pedig már így is érezhető, szerencséje a városnak, hogy a tengerparton fekszik, nem pedig egy katlanban, mint La Paz. De valójában ez is ugyanúgy hozzátartozik a mai dél-amerikai nagyvárosi képhez, mint a nyomornegyedek, felhőkarcolók, limuzinok, katedrálisok, koloniális paloták, fegyveres őrök, utcai árusok, cipőtisztítók. Lima pedig egy ízig-vérig dél-amerikai nagyváros.