HTML

Kontakt

Ha kérdésed, megjegyzésed van, itt írhatsz nekem

A kokarágás művészete

Címkék: peru étel bolívia dél amerika

2011.02.20. 21:27 | martonlistar

A kokalevél olyannyira jellegzetesen dél-amerikai, hogy külön bejegyzést érdemel, különösen így Bolívia és Peru környékén. Ez az a két ország a kontinensen, ahol a kokalevél termesztése, kereskedelme és fogyasztása hivatalosan is legális. Nem mellesleg ez az a két ország, ahol az Andok legmagasabb területei is vannak. A legmagasabb csúcs, az Aconcagua éppenséggel pont az argentín-chilei határon található, de az Altiplano azaz a magas fennsík sűrűbben lakott részein nagyrészt Peru és Bolívia osztozik. Az Altiplano a maga 3750 méteres átlagmagasságával nem éppen egy kellemes hely. Ez konkrétan azt jelenti, hogy a fennsík ott kezdődik, ahol Ausztria véget ér, a Grossglockner ugyanis szinte méterre pontosan ugyanennyi. A hegyek valójában távolról ugyanúgy néznek ki, mint az Alpokban, a szintkülönbség ugyanúgy 2-3000 méter körül van, csak ugye más a kiindulópont. 

 

Viszont itt van egy apró különbség, konkrétan az, hogy ezen a magasságon emberek is laknak, elég régóta már, sőt újabban egyre többen. Akik főleg indiánok, és valószínűleg már ők is rég elköltözek volna Santa Cruzba, ha nincs valami rejtélyes dolog, ami itt tartja őket. Ez pedig nem más, mint a kokalevél. Az indiánok már régóta ismerik áldásos tulajdonságait, és rágják buzgón, mintha muszáj lenne. Pedig a helyzet az, hogy tényleg muszáj, és nagyon valószínű, hogy az inka birodalom lenyűgöző épületei és úthálózata sem jöhetett volna létre kokalevél nélkül, ahogyan a potosí bányákból is jóval kevesebb ezüstöt bányásztak volna ki nélküle. A madridi paloták és katedrálisok alapzata, de legalább is egy pár tégla biztosan, tehát kokalevélen nyugszik.

 

 

A kokalevél ugyanis kiváló a magashegyi betegség tüneteinek enyhítésére, a magashegyi betegség pedig ezen a magasságon egy nagyon is létező dolog, és nem vicc. A felkészületlen duhajt úgy tarkón vágja egy fejfájással, hogy napokig csak feküdni tud, súlyosabb esetben pedig akár agyi ödéma és halál is kialakulhat. A tünetek tipikusan 3000 méter fölött kezdődnek és 4000 méter fölött válnak komollyá. Az út legmagasabb pontja eddig 4900 méteren volt a bolíviai Altiplanon, rögtön az első nap Atacama 2400 métere után. Hiába nem csináltunk semmi megerőltetőt, csak ültünk az autóban és néztünk ki a fejünkből, a fejfájás egyre erősödött, egyébként pedig már egy egyszerű lehajolás majd felállás művelet is masszív légszomjjal és csillaglátással végződött. A jó erőnlét sem garancia ebben az esetben semmire, mint minden, ez is a géneken múlik.

 

A tüneteken két dolog segíthet csak: az idő és a kokalevél. A legjobb a kettő kombinációja, de néha más növényeket is bevetnek a siker érdekében, úgymint chachacoma és menta. A kokalevél enyhe stimuláns, elűzi a fáradtságot és az éhséget és a kokarajongók szerint javítja a szervezet oxigénfelhasználását, én ez utóbbival kapcsolatban azért szkeptikus vagyok, kicsit áltudományosnak tűnik. Amolyan "a spenótban sok vas van" típusú városi legenda lehet, amit egy tizedesjegy elütése okozott. Valószínűleg csak arról van szó, hogy mivel stimuláns, gyorsítja a légzést és ez már pont elég, hogy eltűnjenek a csillagok.

 

A koka ennél fogva lehetne a világ megváltója és fitneszfanatikusok alapvető kelléke, de valószínűleg azt is tudja mindenki, hogy miért nincs ez így, és miért fújol rá az egész világ az Egyesült Államokkal az élen. A kokalevélből készül ugyanis a kokain, ami bár Keith Richards szerint csak egy rossz szokás, a kevésbé szerencsés génekkel rendelkezők közül sokan már az örök vadászmezőkön szippantják tovább a csíkokat. A kokalevél tehát úgy viszonyul a kokainhoz, mint a mák a heroinhoz, az pedig tudvalévő, hogy a mákos bejgli sincs betiltva, sőt mi több, az európai karácsonyi asztalok elmaradhatatlan kelléke.

 

 

 

 

 

 

A koka Bolíviában és Peruban meglehetősen olcsó, fél euróért egy nagyobb zacskónyit kapni, ami vérmérséklettől függően az egész magashegyi tartózkodásra bőven elég, de még a bányászok is el vannak vele pár napig. A kokarágáshoz fontos, hogy jó minőségű levelet vegyünk: a legjobb a még teljesen zöld, ép, egészséges, nedves és lehetőleg fiatal levél. Ez utóbbi azért fontos, mert a szárazabbaknak és nagyobbaknak az erezete elég vastag és amellett, hogy kellemetlen rágni, a szájpadlást is felsértheti, ráadásul hatóanyag szempontjából is közömbös. Az ínyencek akár a fiatalabb levelekből is kiszedhetik az erezetet, de a vérprofi bányászok ilyen apróságokkal nem törődnek, bár mással se nagyon.

 

A procedúra innentől kezdve a következő: mérettől függően 4-6 levelet a szájba helyezni az íny elé, és elkezdeni nedvesíteni. Rágni ekkor még nem ér, legfeljebb ide-oda dobálni, a lényeg, hogy egy nedves, de egybefüggő massza legyen a levelekből. A legfontosabb lépés ezután következik, amit a gringók közül sokan kihagynak, mert nem is tudnak róla. Ehhez a masszához hozzá kell adni valamilyen bázikus anyagból egy keveset, a helyiek hamut használnak, de a szódabikarbóna is jó. A lúgos közeg katalizátorként működik és segít kioldani a kokalevél alkaloidjait, de olyannyira, hogy enélkül tényleg semmit nem ér az egész. Éneklő kerti törpéket természetesen nem kell várni, az egész macera eredménye mindössze egy szájban keletkező, lidokainhoz hasonló zsibbadó érzés, és a nagyobb teherbírás a bányában. A kokalevél íze rágáskor sokkalta intenzívebb, mint teában, viszont a teának nincs akkora hatása. Egyébként a legnehezebb feladat az egészben az állandó kiköpési kényszer leküzdése.

 

 

 

 

 

 

A kokalevél a helyiek reménye szerint kisebb reneszánsz előtt áll, a helyi élelmiszeripar mindenféle lehetséges enni- és innivalóba belekeverte már a kokalevelet. Lehet kapni kokalevelet tartalmazó kólát (a tényleg igazi Coca Colla), cukorkát, süteményt, Cuscoban külön kokabolt is van, ami az ilyen termékekre specializálódott. A vilgméretű legalizálás azonban még messze van, és az amerikai ellenállás miatt csaknem lehetetlen. Morales szerint az amerikaiak a hibásak, mert kokainozni nem muszáj, ellenben az indián kultúráknak már több ezer éve szerves része a növény, és ebben kétségtelenül igaza is van. Morales jelszava a kezdetektől fova a "koka igen, kokain nem" volt. Mindezek ellenére az USA továbbra is dollármilliókat költ évente a kolumbiai kokaültetvények megsemmisítésére.