HTML

Kontakt

Ha kérdésed, megjegyzésed van, itt írhatsz nekem

Miasszonyunk a béke úrnőjének városa

Címkék: közlekedés város bolívia dél amerika

2011.01.31. 04:26 | martonlistar

Bolívia egyik fővárosából a másikba egy TÜV vizsgán több ponton is megbukó buszon lehet eljutni, ami röpke 13 óra alatt teszi meg az alig több mint 700 km-t. Épp pirkadt, mikor bepöfögött a busz a város külső kerületeibe, de lehet, hogy jobb lett volna, ha még sötét van: az utcakép az "itt nem szívesen szállnék le" és az "itt szerintem már a sofőr sem mer megállni" kategóriák között váltakozott. Aztán végül mégis megérkeztünk a buszpályaudvarra, amiről először azt hittem, hogy a helyi zsibvásár.

 

Ez amúgy nem volt teljesen alaptalan, mert buszjegyen kívül tényleg mindent lehetett kapni és a busz csomagtartójából is egészen lenyűgöző dolgokat kezdtek kipakolni. Aztán gyorsan taxival a hostelbe, aminek az utcájába bekanyarodva először azt hittem, hogy ez nem a hostel, hanem a helyi zsibvásár. Pedig valójában az egyik legjobb környék a városban. Ez egyébként egy visszatérő motívum volt a későbbiek során is, bárhol is jár az ember La Pazban, sohasem kell öt méternél többet gyalogolni, ha esetleg partvist, zsebrádiót, zsák kukoricát vagy néhány vég szövetet szottyanna kedve vásárolni.

 

 

A világ legmagasabban fekvő fővárosa egyébiránt a konstans bazári hangulatot leszámítva is lenyűgöző látványt nyújt. Egy völgy mélyén fekszik 3600 méteren, a pereme pedig 4100 méterig kúszik fel, a háttérben egy 6000-es csúccsal. Ez sok mindent meghatároz, zöldterület csak elvétve akad a városban, ezen a magasságon már a fák sem szívesen nőnek. Pedig szükség lenne rá, mert autóból és főleg buszból rengeteg van, a katlan mélyére pedig a szél is ritkán ér el. Ha ehhez hozzáadjuk a magashegyi viszonyok miatti erős napsugárzást és az éjjelenkénti alig pár fokot, akkor könnyen belátható, hogy La Paz nem tartozik a legélhetőbb városok közé.

 

Sok más városhoz hasonlóan La Pazban is meghatározza a társadalomban elfoglalt helyet, hogy ki melyik részén lakik a városnak. Azonban mint sok minden más, itt ez is máshogy működik. A világ szerencsésebbik felén a hegyes-dombos városrészek jelölik ki a villanegyedeket, La Pazban pedig a völgy legmélye a menő. A külvárosok és nyomornegyedek a hegytetőn vannak, ami egyel több indokot ad lakóinak kokalevélrágásra. Ezek közül is az egyik, El Alto különösen nagyméretűre duzzadt az idők során, gyakorlatilag város a városban. Szinte kizárólag indián őslakosok laknak itt, kecsuák és aymarák, akik nem mellesleg a bolíviai populista politikusok első számú célpontjai is. Nem kell nekik kétszer mondani, hogy torlaszoljanak el egy utat, sőt általában egyszer sem, mert megteszik maguktól, a legutóbbi precedens alig egy hónapja történt tiltakozásul a benzináremelés ellen. Ha ismerős lenne valahonnan a történet, nem véletlen, a bolíviai és magyar mentalitás között meglepően sok párhuzam van, csak a szintek mások.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

A kontinens érintésvédelmi feltérképezése az egyik kedvenc szórakozásommá vált mostanra, Bolívia pedig különösen gazdag terep a témában. Ezt amúgy is érdemes megtenni a fürdőszobába lépve, mert vízmelegítés gyanánt egészen hajmeresztő megoldásokkal is találkozni. Az La Paz-i mesterek bizonyára Valparaísoba járhattak át tanulmányi útra, és az ott látottakat próbálják folyamatosan egy magasabb szintre hozni. Sikerrel, ez már lassan az indiai kategória. Az utcán az árusok úgy lopják az áramot, ahogy bírják, vagy ahogy a sima mezei érpár bírja a rákötött fél utcát. Nem egyszer fordult elő, hogy csak úgy az utcán sétálva sistergésle lettem figyelmes, amit egy közeli meghackelt villanyvezeték zárlata okozott.

 

Mondani szokás, hogy egy ország fővárosa mindig pontos lenyomata az adott országnak. Bolíviát nem is lehetne jobban bemutatni, mint két fővárosával. Eleve kettő van belőle, ami ugye nem normális, de hát ha maga az ország sem teljesen az. A kontraszt is szembetűnő: a sucrei viszonylagos jómódnak itt nyoma sincs, ez itt a munkásosztály, jobbára munka nélkül. Nem sikerült rájönnöm, mennyire indián hagyomány és mennyire gazdasági kényszer, hogy boldog-boldogtalan csöves kukoricát és zsebrádiót árul a nap 24 órájában, de valószínűleg az utóbbiról van szó. Megvan a sármja persze ennek is, ilyen város nincs még egy a Földön az tuti.