HTML

Kontakt

Ha kérdésed, megjegyzésed van, itt írhatsz nekem

Az ismeretlen főváros

Címkék: közlekedés város bolívia világörökség dél amerika

2011.01.27. 22:53 | martonlistar

Ha megkérdezzük az utca emberét, vajon mi Bolívia fővárosa, akkor alapvetően három reakció lehetséges. A leggyakoribb valószínűleg a kerek szemekkel nézés, Bolívia az mi, végül is nem baj, elég messze van mindentől. Akiknek van valamennyi fogalmuk az országról, rögtön rávágják, hogy La Paz, pedig ez így azért nem teljesen igaz. A jobb enciklopédiákat fellapozva a Bolívia címszónál, rögtön feltűnhet, hogy fővárosként két város is fel van tüntetve. Az egyik La Paz a másik pedig Sucre.

 

A kettő közül Sucre az elsőszülött, az alkotmányban szintén ez szerepel, csak a kormányzati intézmények vannak La Pazban. Sucre helyi viszonyokhoz képest elég régi gyerek, 1538-ban alapították, és a kor szokásainak megfelelően kapott egy szép hosszú nevet, ami nem más mint: Ciudad de la Plata de la Nueva Toledo (Új Toledo ezüstjének városa). Ebből a La Plata maradt meg, vagyis maga a lényeg, lévén a közeli Potosí ezüstboomját meglovagoló kereskedők is szívesebben töltötték itt idejüket. Tény, hogy 2750 méterével ez egy jóval kellemesebb város, mint Potosí, ezt már a megérkezéskor érezni, séta közben is csak egy sarokkal később jelentkezik a kifulladás.

 

 

 

 

 

 

 

 

La Plata aztán szép lassan regionális központtá nőtte ki magát, olyannyira, hogy a Bolívia függetlenségét is itt kiáltották ki és ha már így történt, megtették fővárosnak. A független ország első elnökéről, Simon Bolivarról kapta a nevét, a második elnöknek, a függetlenség kivívásában szintén kulcsszerpet játszó Antonio José de Sucrenek pedig a főváros jutott, így lett később La Plataból Sucre. Sucre egyébként különösen jól forgatta a kaszát, mert két országnak is elnöke volt, bolíviai elnöksége előtt Peruban húzott le két hetet. 1898-ban aztán a kormány átköltözött La Pazba, azzal az indokkal, hogy Sucre túl távol van mindentől. Ez utóbbi tény, bár nem igazán látom, mi az a nagyon fontos valami, amihez La Paz közelebb van. A mennyországhoz talán, mert tengerpartja ekkor már nem nagyon volt az országnak.

 

Sucreban járva már szinte meg is feledkezhet az ember arról, hogy Bolíviában van. Az Altiplano eldugott falvaihoz képest a szép hófehér épületek, rendezett parkok és a relatíve tiszta utcák látványa egyértelmű visszatérést jelentenek a civilizált világba. Van meleg víz is, és az áramszünetek is jóval ritkábbak. Persze ettől még mindig a kontinens legszegényebb országában vagyunk, erre gyorsan emlékeztet a nagyszámú koldus és utcagyerek, különösen kilépve a történelmi városközpontból, de hogy az egyik legélhetőbb hely szerte Bolíviában, az egészen biztos. Nem mellesleg Sucre egyetemi város is, sőt az újvilág egyik legrégebbi egyeteme működik itt.

 

 

 

 

 

 

 

 

A sucrei taxisélmények közül mindenképpen meg kell említeni azon jobbkormányos autókat, amelyekben a kormány sufnituning módszerrel át van szerelve a bal oldalra. Először azt hittem, egyedi eset, de a hatodik után már gyanús lett a dolog. Az emberi leleményesség határtalan, eszembe nem jutna, hogy valakinek ilyen eszébe juthat. Az okok között gyaníthatóan az olcsóbb import és a közlekedésben való aktívabb részvétel kombinációja lehet. Természetesen minden egyéb lényegtelen elem, mint pl. műszerfal maradt az eredeti helyén, tehát a sofőr nem lát belőle semmit. Nincs is mondjuk túl nagy szükség rá, mert a km-óra általában amúgy is ki van kötve.