El Calafate kétszeresen is Patagónia szimbóluma, egyrészt egy őshonos cserje gyönyörű virággal, másrészt pedig róla kapta nevét egy falu Dél-Patagóniában. Amely valószínűleg nem is létezne, vagy senki nem tudna róla, ha nem itt lenne a Los Glaciares Nemzeti Park és annak leghíresebb gleccsere a Perito Moreno. A Perito Morenot a Jóisten is turistalátványosságnak teremtette: elég távol van mindentől, hogy ne legyen belőle Velence, bár a repülőtér már megépült, amivel az elvi akadályok eltűntek.
Aki viszont mindezek ellenére is elmerészkedik ide, annak páratlan élményben lesz része, mert már a méretei is lenyűgözőek: 5 km szélesség, 70 méter átlagmagasság, a víz alatt pedig még további 180 méter mélység. A gleccser az egyszerű bámészkodó számára is pont ideális távolságra van. Nem túl közel ahhoz, hogy veszélyes legyen, de nem is túl távol ahhoz, hogy csak távcsővel lehessen bármit is kihámozni. Igazi látványgleccser tehát, hatalmas leváló jégdarabokkal és ehhez társuló mennydörgésszerű robajjal, döbbenetes élmény. Nagyobb darabok (azaz kb. háztömbnyi méretű) leválása még a 60 km-re lévő El Calafate-ban is hallható.
A Perito Moreno stabil gleccser, ami azt jelenti, hogy pont annyi válik le belőle, amennyi utánpótlása van, és ezzel szintén egyedülálló a világon, ugyanis a globális felmelegedés következtében a világ majdnem összes gleccsere visszahúzódóban van. Hogy meddig marad ez így, kérdéses, remélem jó sokáig és a következő generáció már nem csak fotókról fogja ismerni ezt a csodát. A Perito Moreno jégfolyama napi két métert halad előre, a leváló jégdarabok pedig a Lago Argentino tóba potyognak, ami így nem több mint 2 fokos. Érdekesség, hogy az Andoknak ez az egybefüggő jégmezője, amihez a Perito Moreno is tartozik, a világ harmadik legnagyobb édesvízkészlete.
A gleccsertúrázás újabban egyre népszerűbb úri hóbort, és mivel minden feltétel adott, egyáltalán nem is lehet veszélyesnek mondani. Nem olyan régen még nem is létezett, legalább is földi halandók számára nem. Gleccsert mászni sokfelé lehet, már ahol van gleccser, azonban ha valakinek az a mániája, hogy kifejezetten a Perito Morenon akar mászkálni, nincs sok választása, lévén hogy egy társaság birtokolja a jogokat. Ezt sajnos az ár is tükrözi, bár az az igazság, hogy még így is óriási a kereslet, és hát az a világon mindenhol úgy van, hogy ha valaki valamit el tud adni drágábbért, akkor azt meg is teszi. Ennek ellenére csak bátorítani tudok midnenkit, aki csak teheti, tegye meg, nem fogja megbánni.
A túrák között alapvetően két opció van, egy másfél órás lightos séta, és a hét órás Big Ice fantázianevű, nem is volt kérdéses, hogy az utóbbi a nyerő. Hágóvasat is adnak természetesen, ami nélkül fölösleges is lenne elindulni, lévén jégről van szó, és mint olyan, a jég csúszik. Hágóvassal egészen más érzés, hatalmat ad a lábnak, hihetetlen, milyen emelkedőket és lejtőket le lehet vele küzdeni, épp hogy csak a vizen járás nem lehetséges vele. Vagyis dehogyisnem, hiszen a gleccser is víz, csak egy másik halmazállapotban. A kíváncsiabbakban biztosan felmerült közben, hogy konkrétan hogy is néz ki egy ilyen túra, mert biztosan nem ott mászik fel az ember, ahol a jégdarabok is potyognak lefelé. Valóban nem, először át kell hajókázni a tó másik oldalára, és a szárazföldön el lehet indulni a gleccser mellett, amikor pedig már biztonságos távolságra van a potyogós rész, fel lehet hágni rá a hágóvasakkal, és neki lehet indulni.
Túrázásra pedig bőven van lehetőség, a Perito Moreno területe 250 km² és még azt se lehet mondani, hogy a túravezetőknek unalmas feladatuk lenne, mivel a gleccser állandóan változik, egy adott pillanatban létező jégformáció két hét múlva már nem biztos, hogy létezni fog, de ha mégis, akkor is pár 10 méterrel arrébb. A gleccsertúra kellemes mellékhatása, hogy ha az ember megszomjazik, nem kell messzire menni vízért, elég csak lehajolni: a gleccservíz tiszta mint a gleccservíz. A túra néháy órája alatt mindenféle létező időjáráa előfordult: eső, hóesés, szikrázó napsütés és persze az elmaradhatatlan kellék, az állandó szél. Emiatt az eső és a hó 0 és 180 fok között bármilyen szöget bezárhat a talajjal, ami néha elég kellemetlen tud lenni, és akkor még finoman fogalmaztam.
