HTML

Kontakt

Ha kérdésed, megjegyzésed van, itt írhatsz nekem

Mendoza környéki bortúrák

Címkék: étel argentína dél amerika

2010.11.28. 06:05 | martonlistar

Argentína hatalmas ország, ezzel persze nem mondtam újat, de az ember ezzel akkor szembesül igazán, amikor elindul első buszútjára. A térképen a Mendoza és Buenos Aires közötti távolság egy apró kis szakasz csupán, Dél-Amerikához képest különösképpen, a valóság azonban 1100 km és 14 órás menetidő. Maga a város nem túl nagy és nem is érdekes, Buenos Aireshez képest különben is olyan, mintha megállt volna az idő. Mindenki ráér, mindenki kicsit belassult, délután kötelező szieszta, az autók is csak komótosan haladgatnak az utcán, nyoma sincs a fővárosi rohanásnak.

 

Mendoza mindenekelőtt a borról nevezetes, a régió Argentína legnagyobb és legfontosabb borvidéke, még a hangzatos nevű Great Wine Capitals-nek is tagja. Nem mindig volt ez így, a bor azon kevés pozitív dolgok közé tartozik, amit az európai ember hozott be és honosított meg. Mivel az Andok keleti lejtőinél fekszik, nem messze a legmagasabb csúcsától, a közel 7000 méteres Aconcagua-tól, emiatt a világ legmagasabban fekvő szőlőültetvényei találhatóak itt. Míg Európában lassan már a szüretet is elfelejtik, itt éppen kezdődnek a nyár eleji teendők a dűlőkön, de azért a pincékben is érdemes körülnézni, mert bőven akad még innivaló.

 

 

A pincészetek bejárására többféle stratégia létezik, pl. egy helyen sokat inni, sok helyen keveset inni, vagy sok helyen sokat inni. Az utóbbira esett a választásunk, mivel az infrastruktúra is adott volt hozzá. A pincészetek ugyanis gyalog elég messze vannak egymástól, autóval meg ugye nem megy az ember ha iszik, a biciklis bortúra viszont nemhogy tiltott vagy tűrt kategória lenne, hanem egyenesen támogatott, szinte egész iparág épült rá. Mindenhol ahol kicsit is nagyobb a pincesűrűség, található egy biciklibérlő hely is, amivel eredményesen fel lehet venni a harcot a kilométerek ellen, a pincészeteknél pedig külön bicklitárolók is vannak.

 

 

 

 

Mr. Hugo is bicikliben utazik, még saját honlapja is van, és úgy egyébként is nagyon jó arc. Egy 60 körüli úr, jóságos nagypapamosollyal nyugtázza, hogy igyatok gyerekek, persze nem felejti el beszedni a beugrót, ami amúgy nagyon korrekt, 30 peso egy teljes napra. Nem tudom, mennyi biciklije van, de valószínűleg mindig egyel több, mint amire szükség lehet, honlapján szerényen a százas szám szerepel. Az viszont tény, hogy a garázsa egy feneketlen sötét lyukhoz hasonlít leginkább, amikor nap végén szép lassan gyülekezett a nép egy közös borozásra és már moccanni sem lehetett, akkor is még mindig csak jöttek és jöttek, a garázs pedig az összes biciklit gond nélkül elnyelte.

 

A túra stílusosan úgy kezdődik, hogy kap az ember egy pohár bort. Az öreg azonban rafkós, tudja, hogy ha így folytatódik, akkor a bringázásnak annyi, ezért második pohár már nincs, helyette egy üveg ásványvizet kap az ember, ami nagyon jól tud jönni kóstolások között, főleg ha ehhez 30 fokos hőmérséklet is társul. A nap végén pedig szabad a tánc, bárki ihat szabadon, amennyi csak beléfér. Nagy kockázatot ismét csak nem vállal az öreg, mert egy tisztességes kóstolás után nem valószínű, hogy bárki is kiinná a vagyonából. Mi is megpróbáltuk, nem sikerült. A nap végére két pincészetet sikerült abszolválnunk. A Cabernet Sauvignon és a Malbec egészen kiváló volt, viszont legnagyobb sajnálatomra személyes kedvencem a Merlot nem annyira.

 

 

 

 

 

 

A mendozai klíma a szőlőtermésztésen kívül a olívának is kedvez, a túra is szerencsére itt kezdődött. Ugyanitt perverz módon a likőr- és párlatbizniszbe is belevágtak, ami nem az én asztalom, viszont az abszintot nem lehetett kihagyni. Parasztvakításként az abszintivás rituáléját is eljátszották, míves ezüst abszintkanál helyett viszont csak sima kávéskanál jutott. Az alaphangulat megadására viszont kiválóan alkalmas volt. Természetesen Európához hasonlóan (már ahol engedélyezve van a 75-80%-os alkoholtartalom miatt) az itteni abszint sincs köszönőviszonyban sem Ady és Kosztolányi kedvenc italával, a fehér üröm tartalom szigorúan korlátozott. Egyes vélemények szerint a századforduló abszintjának pszichoaktív hatása egyébként is erősen el volt túlozva, és nem annyira a fehér ürömnek volt köszönhető mintsem az igen magas alkoholtartalomnak, aminek következtében az arra fogékony költők és festők nagyon hamar megindultak az alkoholizmus lejtőjén és a hallucinációk sokkal inkább elvonási tünetek voltak. Ilyen töménységnél már nagyon nem mindegy, hogy az ember 2 centtel iszik meg belőle, vagy egy üveggel. Adynak meg köztudottan pohár volt a jele már az óvodában is.