HTML

Kontakt

Ha kérdésed, megjegyzésed van, itt írhatsz nekem

A bűnös város

Címkék: afrika város dél afrika

2010.11.04. 02:59 | martonlistar

Johannesburg (Jo'burg vagy Jozi ahogy mindenki nevezi) a múlt századi aranyláznak köszönheti születését. 1886-ban találtak először aranyat a mai Fordsburg területén, 3 év múlva már a régió legnagyobb városa, fejlődése pedig azóta is töretlen, mára egy 5 és félmilliós megapolisszá nőtte ki magát. Területre hatalmas, 1645 km²-rel Pestnél kb. háromszor nagyobb, de még Londont (Greater Londont természetesen) is beelőzi.

 

A város vitathatatlanul Afrika gazdasági központja, az ország GDP-jének 16 százeléka, de ami még durvább, az egész kontinens 5 százaléka itt termelődik, Afrika pedig elég nagy, sok országgal és egymilliárd emberrel, ennél fogva az egész ország gazdasági egyenetlensége is itt csúcsosodik ki. A leggazdagabb (Sandton) és a legrohadtabb (Alexandra) városrészt alig 6 km és egy autópálya választja el egymástól, nagyon nem mindegy tehát, hogy egy autópályáról melyik irányba tér le az ember. A viszonyokat jól jellemzi, hogy Sandton és Alexandra lakossága (utóbbi természetesen csak becsült szám) kb. ugyanannyi, de területre előbbi húszszor akkora.

 

 

Johannesburgról sok mindent mondanak, aminek nagy része sajnos igaz, néhány rémtörténetet mi is hallottunk dél-afrikaiaktól és más hátizsákokoktól, amelyek részletezésétől, mivel a nyugalom megzavarására alkalmasak, most inkább eltekintenék. Tény, hogy ma Jo'burg a világ egyik legveszélyesebb városa. A közbiztonság a 90-es évek elején, az apartheid megszűnése után kezdett drámai módon romlani, amikor a szegregációs törvény hatályon kívül helyezésével feketék százezrei költöztek be a belvárosba. A bűnözés a townshipekben természetesen addig sem volt ismeretlen, azonban az addigi fehér negyedekbe és az üzleti negyedbe való betörése merőben új helyzetet teremtett, ami kb. 2000-re vált szó szerint tarthatatlanná. Ekkorra már a felhőkarcolókkal tűzdelt belvárosból egymás után vonultak ki a nagy nemzetközi cégek a biztonságosabb északi városrészekbe, a végső lökést pedig a tőzsde átköltözése jelentette a város vezetésének, hogy itt tényleg kezdeni kéne valamit, mert ha így megy tovább, előbb-utóbb túl késő lesz. A négy nagy dél-afrikai bankból viszont háromnak még mindig itt van a székhelye.

 

 

 

 

A helyzet azóta sokat javult. Szó szincs arról, hogy biztonságosnak lehessen nevezni a várost, de megállt a lejtőn és talán elindult egy felfelé vezető úton. A közvetlen belváros feltámasztását tényleg komolyan veszik, az elmúlt 10 évben több, mint egymilliárd dollárt költöttek rá, aminek köszönhetően pl. ma már teljesen be van kamerázva, és a rendőrség állítólag 60 másodpercen belül tud reagálni a bűncselekményekre. Amiből persze még így is akad bőven, az őrző-védő cégek nagy örömére.

 

A városban egyébként abszolút az autó a király, a tömegközlekedés egyrészt messze nem olyan fejlett, mint az európai nagyvárosokban, másrészt pedig a nagyon nem ajánlott kategóriába tartozik az igénybevétele, kriminológiailag. Helyiek egybehangzó véleménye szerint: csak az autóban meg a házban vagytok biztonságban. De kimozdulni márpedig ki kell, ha az ember látni akar valamit a városból, még akkor is, ha a túléléshez szükséges paranoia szint jóval meghaladja a máshol szokásost.

 

 

 

 

 

 

Városnézés azonban kizárólag a helyi viszonyokat jól ismerő, lehetőleg szerencsen kísérővel ajánlatos, szerencsére mára már komplett cégek szakosodtak erre, így ez viszonylag biztonságos is. Mert Johannesburgban a biztonsággal kapcsolatos minden kérdés csak viszonylagos. A kísérők nem fognak turistákat kirabolni, nagyon nem éri meg nekik, mert gyorsan híre megy és a cég onnantól kezdve gyakorlatilag lehúzhatja a rolót. A söfőröknek pedig megszűnik az idegenvezetői státuszuk, amivel kiváltságos helyzetben vannak, pl. nagyobb riszpekt és kevesebb rendőri vegzálás. Hogy ezt mennyire komolyan veszik, arra egy jó példa, hogy a srác akivel a belvárosban voltam, kb. negyed órával sötétedés után vitt vissza a hostelba, és olyan lecseszést kapott a főnökétől, hogy azt nem tette zsebre. Mint később kiderült, az állásába került ez a baki, mert nem a legelső alkalom volt.

 

A központi rész a kameráknak és a lassan visszatérő életnek hála gyalog is bejárható, szigorúan nappal természetesen, egy-két hírhedtebb városrészről viszont ez már nem nagyon mondható el. Hillbrow valaha a legszínesebb és legpezsgőbb negyed volt Johannesburgban a belváros közvetlen szomszédságában. Itt engedélyezték először a feketék és a fehérek együttélését még az apartheid idején, aminek köszönhetően volt egy haladó és barátságos feelingje a legsötétebb években is. Mint legelső szürke zóna (ha a feketét és a fehéret összekeverjük, szürke lesz belőle) a townshipekből és Afrika más országaiból érkező szerencsét próbálók és illegális bevándorlók első számú célpontja volt a kilencvenes években, és maradt mára is az, aminek köszönhetően Hillbrow is egy ördögi körbe került: a bűnözés drasztikus emelkedésével egyre több lakást és házat elhagytak a már teljesen reményvesztett tulajdonosaik, beindítva az urban decay (rothadás) nevű folyamatot. Ahova szintén illegális bevándorlók költöztek, és szintén illegális tevékenységgel finanszírozták megélhetésüket. Kísérőm is szigorúan csak egy körbeautózásra vállalkozott. Előbb-utóbb viszont Hillbrow fölött is újra felragyog a nap, 50 éves távlatban lehet, hogy nem is olyan hülyeség telket vásárolni ott.

 

 

 

 

 

 

 

 

Személy szerint nekem nem annyira szimpatikus a város, eleve kezelhetetlenül nagy, meg azt is nehezen tudnám elképzelni, hogy nap mint nap ekkora paranoia mellett éljek, pedig 5 és fél millió embernek mégis ez az otthona. A paranoia ilyen foka viszont itt sajnos szükséges, mert adott esetben életet menthet. Aki emiatt hagyná ki, sok érdekes dologról lemarad, mert amellett, hogy elcsépelt szóval Dél-Afrika esszenciája (az Apartheid múzeum kötelező program), Johannesburg valójában mindenkinek kínál valamit. Ha valaki hermetikusan elzárt, európai nagyvárosi életet akar élni úszómedencés házzal és menő klubokkal, megteheti, ha valaki nap mint nap élet-halál harcot akar vívni a legkeményebb negyedekben, biztonsági őrként megtehetni, de ha valaki crack vagy mandrax nagykereskedést akar nyitni, azt is megteheti, mert kereslet van rá bőven. Nyugdíjasként este 10-kor kutyát sétáltatni egy belváosi parkban, na azt viszont nem érdemes megpróbálni, mert nem sokáig jut az ember. Én csak bátorítani tudom a bizonytalankodókat, hogy ha már Dél-Afrikában vannak, szánjanak rá a városra pár napot, de fogadják meg a helyiek tanácsát és nagyon-nagyon legyenek résen. Kikerülni amúgy is lehetetlen, mert nemzetközi légi csomópont, a világ nagy repülőtereiről minden járat ide fut be, Fokváros repülőtere hozzá képest mezőgazdasági leszállópálya.