HTML

Kontakt

Ha kérdésed, megjegyzésed van, itt írhatsz nekem

Szváziföld: kicsit király

Címkék: afrika ország szváziföld

2010.10.23. 06:21 | martonlistar

"Beteg a királyunk, de boldog a népe" - lehet, hogy Lecsó mégiscsak Szváziföldről énekelt a Hú de sötét-ben, mert Afrika eme egyik utolsó, még létező királyságára nagyon tömör jellemzés lenne. Adott egy király, 14 feleséggel, közepesnél kicsit erősebb személyi kultusszal, az egyszerű ember pedig azt mondja, hogy tök jó királyunk van, mert legalább nem háborúzik. De meglepő módon, ha ezt a tézist megfordítjuk, akkor sem állunk nagyon messze a valóságtól, III. Mswati minden jel szerint elég jól elvan a maga kis királyi dombján (tényleg egy dombon van a rezidencia), miközben az ország 40%-a HIV pozitív, átvéve ezzel Botswana-tól a nem éppen megtisztelő első helyet a világ leg-HIV-fertőzöttebb országainak listáján.

 

Pontosan emiatt van egy másik listán is egy hasonlóan lesújtó helyezése: 32 évvel a világon itt a legkevesebb a születéskor várható élettartam, megelőzve olyan nyilvánvalóan kényelmetlen helyeket is, mint Afganisztán, Szomália vagy a Közép-afrikai Köztársaság. Ha mindez nem lenne elég, még egy érdekes adat: vezetéskor a megengedett véralkoholszint 1.5 ezrelék. Aki nem járatos a témában, annak tájékoztatásképpen, ez kb. annyit jelent, hogy fél üveg vodka húzóra. Vagy vezetés közben sör folyamatosan, bár az ország kis mérete miatt valószínűleg hamarabb odaér az ember bárhova, minthogy elérje ezt a szintet. Ezek után már tényleg jogos a kérdés, milyen lehet egy ilyen ország?

 

 

Az már a határátlépésnél is látszott, hogy egy kicsit más, mint Dél-Afrika. A légkondis, tiszta és kicsit elcsépelten európainak tűnő dél-afrikai oldalról a mit sem sejtő utazó egy fülledt bódéba lép át, ahol a legfőbb helyen három fotó néz le rá: balról jobbra és fentről lefelé (ugye megvan, az első fotónak minden szempontból a legelső helyen kell lennie): őfelsége III. Mswati, az anyakirálynő és a miniszterelnök. Por mindenhol, épphogy csak páviánok nem futkároznak. Plusz ingyen óvszer ilyen feliratokkal, hogy "Trust no one". Valószínűleg meghúzta valaki a vészharangot (tippem a WHO) és nem akarják a 100%-ot is elérni, hiszen a helyiségben lévő 10 emberből statisztikailag 4 így is HIV fertőzött.

 

Az útlevélellenőrző hölgy, aki hivatásához képest egy BKV jegypénztárosnál is alulöltözöttebb volt, meglátván a magyar útlevelet  először elkerekedett szemekkel szemlélte, aztán "I have to check something" felkiáltással eltűnt. Pár perc múlva egy köteg összetűzött A4-es lappal jelent meg, kicsit még le is kellett porolnia, de maradok optimista és ezt betudom környezeti sajátosságnak. A lapokon két oszlop volt: az egyikben a világ összes országa volt felsorolva ábécé sorrendben, a másikban pedig Y vagy N, aszerint, hogy kell-e vízum, vagy sem. Miután a hölgyemény sokadig nekifutásra sem találta meg Magyarországot sem az M, sem az R betűnél, segítetem neki, és a H-nál valóban ott volt, hogy tényleg nem kell vízum. Ezzel meg is kaptam a pecsétet és mehettem is tovább Isten és természetesen a király hírével.

 

 

Maga az ország ezer szállal kötődik Dél-Afrikához, mondjuk megértem, ha tehetném, én is inkább Dél-Afrika felé kacsintgatnék, mint Mozambik felé. Még a pénzük is egy az egyben a randhoz van kötve, csak lilangeninek hívják és király portréképek vannak rajta. Hogy a hétköznapi életben is egyértelmű legyen, ki az erősebb kutya: Szváziföldön elfogadják a randot, Dél-Afrikában viszont gyakorlatilag lehetetlen feladat lilangenivel fizetni. A kisebb országnak és kevesebb embernek (1.2 millióan lakják) van egy kézzel fogható előnye is, a bűnözés jóval alacsonyabb, mint Dél-Afrikában. És ez a hangulaton is látszik, az embernek nincs az az érzése, hogy mindjárt leszúrják, inkább csak érdeklődően nézelődnek. Már aki el tudja fordítani a fejét, a fejen való teherhordás ugyanis errefelé is felettébb népszerű. Egészen elképesztő geometriájú dolgokat képesek ezzel a módszerrel szállítani, úgy mint doboz, lavór, váza, üveglap, rőzse, fatörzs, stb. Riszpekt.

 

 

Az előző királynak, II. Sobhuza-nak még a jelenleginél is nagyobb személyi kultusza van: saját emlékparkja van múzeummal, mauzóleummal, és egy őrlánggal, ami éppen nem égett. A mauzóleum tökéletesen értelmetlen dolognak tűnt, mert nincs benne senki, a király nem itt van eltemetve, ez csak az a hely, ahol annak idején felravatalozták. Ennek ellenére 24 órás őrsége van, és lefényképezni sem szabad. Elsőre én sem értettem, hogy akkor ennek most tényleg mi értelme van, de aki dolgozott már multinacionális cégnél, az tudja, hogy ennél nagyobb baromságok is léteznek a világon. A múzeum viszont takaros, még ha nem is túl nagy. Többek között kiderül, hogy az öreg feleségszempontból is jobban belehúzott, 70-nél állt csak meg, aminek az erdménye 210 gyerek és több, mint 1000 unoka volt. Némi kételyem azért van, hogy fel tudta-e volna sorolni a feleségei és gyerekei nevét, nem beszélve a unokákról.

 

 

A park amúgy messze a legrendezettebb hely ami Szváziföldön kívülálló számára elérhető, ehhez képest megtalálni igazi kihívásnak bizonyult. Táblaügyben meglehetősen rosszul állnak, talán a helyi könnyűfémmaffia állhat mögötte, talán a királynak volt előző életében problémája vele, de egészen alapvető helyeken hiányoznak, esetleg csak az egyik irányban léteznek. Táblafetisiszta utitársaimat ez felettébb zavarta. A múzeumban körülvezető fickó, aki valószínűleg nagyon jó viszonyt ápolhat a királlyal, különben nem lehetne ott, meglepő módon tudta, hogy hol van Magyarország. Kifejezetten barátságos volt, és türelmes, munkahelyi stessznek nyoma sem látszott. Nagy forgalomról mondjuk nem beszélhetünk, ottjártunkkor mindössze egy francia párral találkoztunk.

 

 

 

 

A szvázi kulturális falu pontosan olyan, mint amire a neve alapján számíthat az ember. Eladható hagyományőrzés szvázi módon. Szerencsére táncban profibbak, mint lehúzásban, de már járnak Európába gyakorolni. Egyébként abszolút jó fejek voltak, a kultúrájukról pedig többet tudtak, mint amit bárki tudni akart, de azért evidens volt, hogy esténként nem ott alszanak a porban, szigorúan a kunyhó számukra engedélyezett oldalán, hanem szépen felveszik a farmert, hazabuszoznak és elmennek bulizni. A rózsaszín karóra és a lakkozott köröm is inkább ezt az elméletet támasztotta alá. Szvázi táncosnak lenni egyébként olyan foglalkozás, ahol nem kizáró ok egy vagy több hiányzó fog. Gyanúmat, hogy ez egy titkos beavatási szertartás lenne, nem igazolta később a Google sem. Érdekességképpen, hajdanában danában, még a karórák és a körömölakk kora előtt, 17 tehén volt az ára egy házasságnak. Ma egy tehén kb. 2000 rand (200 euró) amiből könnyen kiszámolható, mennyi is az annyi. Tehénfarmtulajdonosok előnyben.

 

 

 

 

 

 

Bennem egy kicsit bohókás kép marad az országról, ennek ellenére egyáltalán nem bántam meg, hogy útba ejtettük. A Kruger Nemzeti Park felé amúgy is útba esik, tehát még kitérőnek sem mondható a dolog. Szváziföld mindenképpen egy érdekes színfolt Afrika déli részén. Van egy kis feudális jellege az országnak, de valójában tényleg van mire büszkének lenniük. Önmagában a tény, hogy az ország létezik, elismerésre méltó: túlélték az angol-búr háborút, kivívták a függetlenségüket, és talpon tudtak maradni a nagy testvér Dél-Afrika árnyékában, elég kényes történelmi időkben. A zuluk például mindezt nem mondhatják el magukról. A királyságoknak van egy olyan tulajdonságuk, hogy a jó a király akkor jól megy a szekér, ha rossz, akkor megy sehogy. A nagy előd kétségkívül jó király volt, ha utódja is felnő majd egyszer a feladathoz, és megbírkózik a mai problémákkal, akkor talán megállhat az ország is a lejtőn. Lehet, hogy mégsem hiába őrzik olyan fanatikusan azt az üres mauzóleumot?