Többször feltűnt már az út során, hogy Dél-Amerikában nem éppen fukarkodnak a nevekkel, ha el kell nevezni valamit, legyen az ember, város vagy akármi más. Brazília viszont minden bizonnyal nemcsak a fociban, hanem névadásban is a kontinens legjobbja. Ha már foci, álljon itt példának Sócrates Brasileiro Sampaio de Souza Vieira de Oliveira, aki állítólag a leghosszabb nevű játékos, aki valaha is szerepelt a VB-n. De az út következő megállójának sincs sok szégyenkeznivalója, amely nem más mint: Cidade de São Salvador da Bahia de Todos os Santos.
Most, hogy egy bekezdés megtelt két brazil névvel, rá is térhetünk a lényegre: Salvador, ahogy csak mindenki nevezi, több szempontból is kényes téma. A legtöbb általam megkonzultált utazó ugyanis áradozott róla, hogy mennyire jó hely, milyen szuper emberek lakják és a többi. Másfelől viszont az LP egyenesen úgy indított, hogy ha valaha is kirabolnak Brazíliában, akkor az valószínűleg Salvadorban fog megtörténni. Persze így a tizedik hónap környékén az ember már megtanulja a helyén kezelni a dolgokat és nem mindent rögtön elhinni (akár nagyon veszélyes valami, akár nagyon biztonságos), az viszont némileg aggasztónak hatott, hogy ezt a tényt az a három salvadori lány is alátámasztotta, akikkel még Bolíviában szeltem át a sósivatagot.
Tény, hogy Salvador Brazília harmadik legnagyobb városa, 3 millióan lakják, és ha ennek akár csak 1 ezreléke rettenetesen köcsög ember, akkor is egy nagyobb falunyi rettenetesen köcsög emberről van szó, akik nyilvánvalóan bármit hajlandóak megtenni a legkisebb anyagi előnyért is. Brazíliáról márpedig látatlanban is feltételzni lehet, hogy a rettenetesen köcsög emberek aránya bizony több, mint 1 ezrelék, elég csak híradót nézni hozzá.
Ezzel szemben az is tény, hogy Salvador maga a brazil történelem. Az ország első fővárosa, egyben az egész kontinens egyik legrégebbi települése, alapítása óta fontos kereskedelmi és ipari központ. A hatalmas öböl, amiről a város, sőt az egész szövetségi állam a nevét kapta (Bahia=öböl) közel s távol a legmegfelelőbb helyszín volt egy forgalmas kikötőnek, a következő hasonlóan eszményi hely, Buenos Aires innen azért még nagyon messze van. Az is kevéssé ismert tény, hogy a salvadori karnevál még a rióinál is nagyobb, sokak szerint ez az igazi, nagybetűs karnevál Brazíliában, mert a riói már túl kommersz.
A szokásos gyarmati kincsek exportján túl a salvadori kikötő volt az első állomás (és sokak számára a végállomás is) az Afrikából hajón érkező rabszolgáknak is. Ennek köszönhetően Salvador a mai napig legfeketébb város szerte Dél-Amerikában, a 3 millió salvadori fele az egykori afrikai rabszolgák leszármazottai. Ez már egy kritikus tömeg, kulturálisan természetesen, mert nem voltak restek megőrizni azokat a szokásokat, dalokat, ételeket, amiket apáik apáinak apái (és apáik apáinak apáinak apái) műveltek, énekeltek és ettek.
Nekem azonban valahogy mégsem volt annyira bejövős Salvador. Hajlok rá, hogy ez sokkal inkább az hibám, mint a városé, mert Salvadorból egészen biztosan többet is ki lehet hozni, mint amennyit én kihoztam. Pelourinho, az óvárosi rész tényleg szép, a kaja remek, buliból sincs hiány, szó szerint 24-7 partyplace az egész város, de az összkép mégsem stimmelt. Lehet, hogy csak az elvárások voltak túl nagyok a beszámolók alapján, vagy a minden sarkon jelenlévő gépfegyveres rendőrök látványa volt a ludas, de az is lehet, hogy csak egyszerűen több időt kellett volna adni Salvadornak. Nekem viszont választanom kellett, hogy itt töltök el inkább több időt, vagy Rio de Janeiroban és én inkább az utóbbit választottam.