A kondorkeselyű vagy andoki kondor maga a nagybetűs dél-amerikai szimbólum. A kokalevélhez képest a megítélése is sokkal kedvezőbb, sehol nincs betiltva, a Tűzföldtől egészen Venezueláig előfordul. Argentína, Chile, Bolívia, Peru, Ecuador és Kolumbia, tehát az összes Andok menti ország nemzeti szimbóluma, és a nacionalizmus jegyében mindegyik ország igyekszik argentin kondornak, chilei kondornak, stb. nevezni. A kisajátításra a legtöbb jogalapja Chilének, Bolíviának és Ecuadornak van, náluk legalább az ország címerében is szerepel. A kondorkeselyű politikailag korrekt neve: Vultur gryphus.
A világ egyik legmagasabb életkort elérő madara, fogságban akár 100 évig is él, természetes környezetében ez egyre kevésbé jellemző, fokozódó élettérvesztés, mérgezés, vadászat következtében ma már a mérsékelten veszélyeztetett kategóriába tartozik. Ez a kihalási szamárlétra első foka, ahonnan az út még hosszú, remélhetőleg nem jut fejlebb. A vadon élő kondorkeselyűk számát néhány ezerre becsülik. Az sem tesz túl jót a kondoroknak, hogy az Andok-menti népek szimbológiájában elfoglalt előkelő helyüket a helyi mágusok is ismerik és kihasználják. Továbbfejlesztett elméletük szerint a kondorok csontjai és bizonyos belső szerveik gyógyírt jelentenek különböző gyógyíthatatlan betegségekre, sőt még rontás ellen is használnak. Ez pedig, ismerve néhány "mélyebben fekvő" dél-amerikai falut, nem egyhamar fog megváltozni.
Testhossza 100-135 cm, testtömege 6-15 kg, amivel se nem a leghosszabb, se nem a legnehezebb a madarak közül. Érdekes módon a hím kondor nagyobb és nehezebb a nősténynél, ezzel egyedülálló a madarak között, mert ha van is méretkülönbség a két nem között, általában a nőstények a gömbölyűbbek. Szárnyfesztávolságban viszont egyértelműen világbajnok, ami akár a 320 cm-t is elérheti. Hatalmas szárnyaiknak hála a repülésnél nagyon egyszerű dolguk van: a felszálló légáramlatokat kihasználva szinte egyetlen szárnycsapás nélkül képesek órákig a levegőben maradni. Vitorlázó szaktudásuknak köszönhetően egy nap alatt akár 200 km-t is megtesznek és a termikeket kihasználva az a hihetetlen helyzet is előfordulhat, hogy felfelé gyorsabban emelkednek, mint amilyen gyorsan esni tudnának. Csodálatos látvány egy kondort termikelni látni: csap kettőt-hármat a szárnyával, aztán hosszú percekig vitorlázik. Éppen ezért a magasban köröző kondorkeselyű látványa nem feltétlenül jelenti azt, hogy éhes, csupán azt, hogy a termiken belül szeretne maradni.
A kondorkeselyűre nem jellemző a magashegyi betegség, nem ritka, hogy 5000 méter magasan fészkelnek. Szaporodásnál a K-stratégia mellett teszik le a voksukat: évente mindössze egy tojást raknak, viszont cserébe az egy szem kikelő kiskondor nagyon jó esélyekkel indul az életbe. Az 5000 méter magasan, egy zord sziklaszirten lévő fészekben mondjuk nem sokan zavarják a kondornevelést, ez tény. A kondornak borzalmasan rusnya feje van, de ez a kiskondorra nem igaz, csak az idők folyamán rusnyul el a fejük. A keselyűfélékhez hasonlóan dögevő, és nem válogatós: láma, vikunya, alpaca, mókus, egér, hal, fóka, gyík, rovar, bármi jöhet, a lényeg, hogy már rothadjon. Látása természetesen kiváló, a kaja becserkészése előtt kifigyeli, melyik a legalkalmasabb pillanat lecsapni a dögre, vagy más kisebb madarak tojásaira. Ráér, mert akár két hétig is kibírja kaja nélkül.
Akár saját testsúlyának másfélszeresét is képes elbírni, ami egyrészről tiszteletreméltó erő, másrészről pedig tévesek azok a feltételezések, hogy képes lenne csak úgy lámákat rakosgatni egyik helyről a másikra. Egy újszülött láma még csak-csak megy neki, de egy kifejlett példánnyal szemben esélye sem lenne. Jules Verne tehát nyilvánvalóan túlzott, amikor a Grant kapitány gyermekei híres jelentében a kondorkeselyű felkapta a 12 éves Robert Grantet. Mentségére legyen szólva, hogy sosem járt Dél-Amerikában és ennek ellenére például a Pampák leírása tökéletesen megfelel a valóságnak. A kondorkeselyű szárnyainak anatómiája egyébként a repülőgépgyártókat is megihlette: enyhén felfelé kunkorodó szárnyvégei a légellenállást hivatottak csökkenteni vitorlázás közben. A hasonló funkciót betöltő wingletek ma már egyre több utasszállító gép szárnyain megtalálhatók.
