Négy hónap utazás után már igazán jár egy kis pihenés, lehetőleg távol a világ zajától, sok napsütéssel és kék tengerrel. Rapa Nui, vagy ahogy sokan ismerik, a Húsvét-sziget mindhárom feltételnek tökéletesen megfelel: a világ egyik legizoláltabb szigete, Dél-Amerika partjaitól 3500 km-re nyugatra, de a legközelebbi ember által lakott hely, a Pitcairn-szigetek is több, mint 2000 km-re van, a másik irányban, ahonnan még további 2000 km Tahiti. Az idő pedig mondhatni tökéletes, a szubtrópusi klíma miatt egész évben garantált a 20-30 fok körüli hőmérséklet és a csak pár fokkal hűvösebb tenger. Ilyenkor nyáron azért inkább 30 fok körül van, de télen sem mértek még soha 10 foknál kevesebbet.
A Húsvét-szigetet Jacob Roggeveen fedezte fel 1722 húsvét vasárnapján, innen a mai neve, bár valószínűleg nem ő volt az első európai, aki a szigeten járt. Chile 1888-ban annexálta a területet, de sokáig nem tulajdonított neki nagy jelentőséget, mígnem 1967-ben a menetrendszerinti légiösszeköttetés létrejöttével megnyílt az út a turizmus előtt, olyannyira, hogy mára Chile három legnagyobb attrakciójának egyikévé vált. A 3700 km ellenére a sziget közigazgatásilag a valparaisoi régióhoz tartozik. De ezzel ki is merült a Húsvét-sziget Dél-Amerikával való kapcsolata, mert minden más Polinéziához köti: földrajzilag is oda tartozik és genetikai vizsgálatok is alátámasztották, hogy a sziget őslakosai a polinézek leszármazottai, onnan jöhettek át valamikor az 5-6. században. Nyelvük, a rapa nui, ami egyben a sziget neve is, szintén a polinéz nyelvcsaládba tartozik, az évszázadok alatt azonban külön nyelvvé fejlődött.
Az azért némileg homályos, miként is tették meg annak idején azt a 2000 km-t a Csendes-óceánon az ősök, mindenesetre tény, hogy az izoláltságnak köszönhetően egy nagyon egyedi kultúrává fejlődött az idők során. Amely valószínűsíthetően a 17. század során érte el zenitjét, amikor is kb. 15 ezren lakhattak a szigeten. Ez a sziget méretéhez, a rendelkezésre álló erőforrásokhoz és a kor technikai színvonalához képest egy súlyos túlnépesedést jelentett, a tudósok ma is előszeretettel hozzák fel a Húsvét-szigetet intő példaként a világ számára. Egy másik elmélet szerint a törzsi belviszályok fajultak el odáig, hogy nem maradt egy árva fa sem a szigeten, egy harmadik változat szerint vulkánkitörések és cunamik is hozzájárulhattak ehhez, mondván ember nem lehet olyan hülye, hogy minden fát kivágjon maga körül.
Az igazat valószínűleg soha nem fogjuk már megtudni, mindenesetre az tény, hogy Roggeveen egy erősen hanyatló civilizációt talált itt 1722-ben. Aztán ahogy az lenni szokott, az európaiak megjelenésével sikerült majdnem kiírtani azt a maradék rapa nui harcost is: az erősebbeket perui bányákba vitték rabszolgának, az otthon maradtaknak pedig ott hagyták házi feladatként az addig ismeretlen himlőt, TBC-t és leprát. Ennek eredményeképpen 1877-ben már csak 110-en laktak a szigeten, a Chiléhez csatolás tehát maga volt a megváltás, avagy annál rosszabb, mint ami volt, úgysem jöhet már. A Húsvét-szigetnek ma 4000 lakosa van, chileiek és rapa nuiak vegyesen, mindannyian az egyetlen településen, Hanga Roa-n élnek. Az élet lassú és idilli, a méret és a távolságok miatt nincs is nagyon hova rohanni. Bűnözés gyakorlatilag nincs, ha valaki netán ellopna egy biciklit, pár km-es pontossággal lehet tudni, hogy hol lehet, de a vádlottak száma is elég behatárolt.
Ennek ellenére számomra a legnagyobb meglepetés az volt, hogy a sziget valójában sokkal nagyobb, mint amire számítottam. Minden relatív ugye, mert egy földgömbön tényleg csak porszem nagyságú, de arról azért korántsincs szó, hogy lazán körbe lehessen futkosni napjában többször is. Maga a sziget háromszög alakú, egy 20x20 km-es négyzet fele nagyjából, mindhárom csücskében egy-egy kráterrel és közöttük is jó sok kisebb-nagyobb dombbal, ha valaki egy nap alatt akarja gyalog körbejárni, akkor jó alaposan el fog fáradni. A legnagyobb kráter 500 méterrel van a tengerszint fölött, amelynek tetejéről egészen impozáns látványt nyújt a sziget és a körös-körül végtelenbe nyúló tenger.
A Húsvét-sziget legnagyobb szenzációja kétségkívül a moaik, a messze földről ismert, ikonná vált kőszobrok. Összesen 887-et találtak belőlük eddig, bár néhányat olyan állapotban, hogy erős képzelőerő is kell ahhoz, hogy moai legyen belőle, a képeslapokról ismert példányok mögött komoly restaurációs munka is van. A moaikat a helyi vulkanikus kőzetből faragták a legprimitívebb eszközökkel, így meglehetősen időigényes dolog volt, egy nagyobb moai elkészítését 30 emberévre becsülik a projektmenedzserek. Hogy mi célból faragták őket, az a mai napig rejtély, ahogyan az is, hogy szállították az óceánpartra az egyenként 30 tonnás szobrokat és miért a sziget belseje felé néznek. Mindenki legyártotta már a saját elméletét, az enyém pofon egyszerű: így látták jónak.
A fákat azóta újratelepítették, valamint némi zöldség- és gyümölcstermésztés is folyik, azonban az izoláltság legnagyobb hátrányaként minden mást importálni kell a 3500 km-re lévő Chiléből. Úgymint: ivóvíz, sör, benzin, gyógyszerek, egyáltalán minden, amivel az ember az úgynevezett civilizált világban nap mint nap találkozik. Emiatt aztán piszok drága a szigeten minden, és így is néha úgy néznek ki a boltok polcai, ahogy a Szovjetunióban a nyolcvanas évek végén. Abszolút keresleti piac van, a boltosok annyit kérnek a portékájukért, amennyit nem szégyellnek, úgyis meg fogja venni valaki, legfeljebb arra kell ügyelniük, hogy megbeszéljék egymás között az árakat. Néhány példa: boltban 1 liter narancslé 3 euró, egy 6x0,33-as sör 7 euró, 5 liter ásványvíz 10 euró, hogy csak a legfontosabbakat említsük.
A szállás szintén drága, 30 euró alatt lehetetlen fedél alatt aludni, de inkább a duplájával érdemes számolni. Cserébe viszont sikerült kifognom egy hiperolcsó repülőjegyet: oda-vissza adókkal illetékekkel együtt 213 euró volt, ami ajándék, tekintve, hogy egy irányba 5 óra az út. A titok nyitja, hogy ez egy új járat Limából, promóciós ár a lehető leghamarabb lefoglalva. Ennél olcsóbban valószínűleg nem lehet eljutni a Húsvét-szigetre. A normál ár Santiagoból 500 euró körül van, ami akár 1000-ig is felmegy főszezonban. Aki tehát olcsón szeretne eljutni a Húsvét-szigetre mostanság, Limából keressen repjegyet. Lima amúgy Európához is közelebb van, mint Santiago, sőt közvetlen járatok is vannak és maga a város is egész jó hely, de erről majd legközelebb. Aki pedig azon filózik, hogy 3 vagy 4 napot töltsön itt, annak csak azt tudom mondani, hogy rossz úton jár: én egy teljes hétig voltam a moaik és rapa nuik között, de nem bántam volna, ha lekésem visszafelé a repülőt, ami amúgy majdnem meg is történt.
