Chiloé szigete Chile második legnagyobb szigete a Tűzföld után, ha egészen pontosak akarunk lenni, inkább egy kb. 40 szigetből álló archipelago, de ez csak keveseknek mond sokat, sokaknak pedig csak keveset. Chiloé elég távol esik Chile központjától, Puerto Monttól délre, ahol Patagónia chilei része és lakatlan partjai is kezdődnek. Emiatt az egész szigetet áthatja az izoláltság, ami még ma is érezhető, el lehet képzelni mi lehetett pár száz éve. Mítoszok földje, mágia, a hajnali ködben megjelenő boszorkányok, hogy csak egy párat említsünk a ráragadt eposzi jelzők közül.
Chiloé még ma is nagyon különbözik Chile többi részétől. Nagyon vidéki, ahol a hagyományőrzés még ma is a legfontosabb dolgok egyike. Senki nem rohan, az idő malmai itt lassan őröknek. Mi sem jellemzőbb erre, minthogy utolsó királypárti erődítményként a sziget nemhogy támogatta volna Chile függetlenségét, hanem kifejezetten ellenezte azt, olyannyira, hogy még katonákat is képes volt küldeni a függetlenségi háborúban a király oldalán. A szigetlakók még a múlt század közepén is arról panaszkodtak, szeretnének már végre egy királyt, mert amióta nincs királyuk, az élet csak egyre rosszabb.
Amiért Chiloé igazán különleges, az az építészete. Az izoláltság találkozott a helyi esős óceáni klímával és a hatalmas erdőkkel, aminek eredményeképpen mindent fából építettek. Ez persze ma már nem igaz, mert az új buszpályaudvart már nem fából húzták fel, de a régebbi épületek közül még ma is meglepően sok fából van. A jezsuitáknak hála a 17. században a katolikus vallás is gyökeret vert a szigeten, és nem is volt kérdés, miből épüljenek a templomok. Mindent a jól bevált recept szerint, csak semmi újítás.
A tipikus chiloéi templom a parthoz közel épült, kisebb korzóval, ami általában a közösségi élet középpontja is lett. A belső tér a templom méretéhez képest meglepően tágas. A legjellegzetesebb elem a korzó felé néző homlokzat, amely egy bejárat előtti oszlopsorból, timpanonból és magából a toronyból áll. A torony általában két-három emeletes és hat- vagy nyolcszög alapú, a szélellenállást csökkentendő. A templomok alaprajza a standard három hajós bazilika alaprajzot követi, kiterjedésében a hosszúság dominál a szélességgel szemben. A templomok ornamentikája meglepően pazar, gótikus, barokk és klasszicista jegyek is felfedezhetőek bennük.
A szigetlakók hagyományokhoz való ragaszkodását mutatja az is, hogy ez a forma vajmi keveset változott a négyszáz év alatt. Természetesen a teljes templom fából épült, az utolsó facsavarig, ami a sziget nedves klímáját ismerve szintén a chiloéi ácsmesterek szakértelmét dícséri. A 19. század végére több, mint 100 fatemplom épült a fenti recept szerint a tizedmagyarországnyi szigeten, amiből kb. 60 maradt meg még ma is, ezek Chiloe igazi ikonjai. Közülük is 14 a világörökség részét képezi, mint ékes példái az európai és őslakos kultúrák találkozásának.
