A Big Five eredetileg egy vadászkifejezés volt, az öt legnehezebben elejthető és ezért legnagyobb presztizsű afrikai vadat takarta. Ezek sorrendben: az afrikai elefánt, az orrszarvú, a kafferbivaly, az oroszlán és a leopárd.
Az orrszarvút további két ágra lehet bontani, a szélesszájúra (amit egy nyelvi tévedés miatt angolok fehér orrszarvúként ismernek) és a kisebb, de agresszívabb keskenyszájúra (fekete). Eredetileg csak ez utóbbi tartozott a Big Five-ba, amire keskenyszájúék eléggé ráfizettek, ugyanis ma már a kihalás szélén táncol a faj, emiatt ma már a szélesszájú is ér, mint Big Five tag. Amíg a készlet tart. De a többiek sem állnak túl jól, az elefánt és az oroszlán jelenleg veszélyeztetett státuszban várja sorsa jobbra fordulását, és a leopárd is már az előszobában van. Legjobb a kafferbivalyoknak, nekik most még nincs miért aggódniuk.
A kifejezést aztán később átvették más szektorok is, úgy mint szafariszervezők és fotósok. A játék íze így is megvan, ki veszi észre hamarabb, ki veszi észre egyáltalán, mert egy leopárdot észrevenni azért nem teljesen triviális dolog, a Jóisten nem véletlenül adta neki azt a bundát, a szőrmekereskedők nagy örömére, de az oroszlán is elég jól áll álcázás terén szavannaszínével. A nőstény természetesen, mert náluk az úgy van, hogy amíg a nők dolgoznak, addig apa otthon issza a sört. Azzal viszont egyet kell, hogy értsek, hogy egy dél-afrikai túra nem lehet teljes a Big Five nélkül. Távcsővel vagy teleobjektívvel, de megéri rászánni az időt, mert hatalmas élmény.
Erre a legjobb lehetőség nemzeti partkokban kínálkozik, mert az ember áldásos tevékenysége nyomán máshol már nincs esélyük. Ezekből szerencsére elég sok van Dél-Afrikában, a legnagyobb és leghíresebb azonban minden kétséget kizáróan a Kruger Nemzeti Park. A Krugerről valószínűleg az is hallott már, akit amúgy nem nagyon érdekel sem Afrika sem a Big Five. Egy hatalmas, kb. negyed magyarországnyi elkerített területről van szó a mozambiki határ mellett, ahol minden állat úgy élhet, ahogy kétszáz éve is élhetett Afrika egész területén.
Számomra meglepő volt, hogy mennyire komoly infrastruktúra van a park mögött: komoly ellenőrzés a kapuknál, regisztráció, házirend, sőt még traffipaxok is. Aki túllépi az előírt max. 50 km/h sebességet és elkapják, fizet mint a katonatiszt. Be- és kilépés a kilenc kapu vmelyikénél, ami elsőre soknak tűnhet, de a területhez képest már nem annyira. Igazai logisztikai kihívás megszervezni ezért megtervezni az útvonalat, mert 6-kor zárás van, a Kruger területén pedig kevés a szállás, és nemcsak hogy többszöröse a parkon kívüli áraknak, de hónapokra előre foglalt is minden.
Nagyobb pihenőknél és a kapuknál általában van egy tábla a park térképével, és apró kis mágnesekkel, amin a segítőkész szafarizók bejelölhetik, hogy mit és hol láttak aznap a Big Five tagjai közül. A segítőkészség mellett persze azért azt is meg kell említeni, hogy nem akármilyen érzés ám "behúzni" oda az oroszlánt. Az ember a legnagyobb játékos, ezeknél a tábláknál rengeteg elégedett vagy reménykedő arcot látni. A Big Five megpillantására egyébként a legnagyobb esély a déli-délkeleti részen van, és útközben érdemes más autósokkal is szóba elegyedni, de ha valaki látott valami érdekeset, az általában úgyis eldicsekszik vele.
Vadászéknál van még egy másik kifejezés is trófeagyűjtemény kapcsán, a Magnificent Seven, ami a fenti ötöst egészíti ki a gepárddal és a hiénával.
